Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - Sziúk Magyarországon - megjegyzések egy fordításkötet margójára Robert M. Utley: A lándzsa és a pajzs. Ülő Bika élete és kora. Joseph E. Brown: A szent pipa Tóth Arnold

tett számtalan nyelvkönyvet, olvasókönyvet és kisebb szótárat. A felsorolt anyag legalább hétféle ortográfiával készült, ami önmagában is okot ad némi zűrzavarra - de hogy a lakota szavakat az angolos írásmód és kiejtés szerint használnák, azt ezek után nem állíthatjuk. A kiejtésre vonatkozóan pedig se szeri, se száma azoknak a nyelvoktatást segítő hangzó anyagoknak, amelyek néhány éve már az interneten ingyen is elérhetők.

3 Az első ortográfiai rendszert a misszionárius Stephen Return Riggs és társai készítették I 834-ben, és bibliai részleteket fordítottak le a sziúk számára. 1879-ben és 1 886ban újabb bibliafordítások születtek, Riggs szótára és nyelvtana azonban csak jó hatvan évvel később látott napvilágot (Riggs 1890; 1893). A hétköznapi életben ezt az átírási rendszert az 1940-es évekig használták. A következő, teljesen fonetikus, éppen ezért nehézkes és csak a nyelvészek körében használatos ortográfiát Boas és Swanton készítették I 910-ben, és ők adták ki az első valóban tudományos igényű sziú nyelvtant (BoasSwanton 191 I). Ella Deloria követte az ő megoldásaikat, és I 932-ben anyanyelvű szövegeket publikált, majd közreműködésével 1940-ben újabb rendszerező nyelvtan jelent meg (Deloria 1932; Boas-Deloria 1940). Riggs után máig meghatározó jelentőségű Eugene Buechel jezsuita misszionárius munkássága, aki bibliafordítását 1924-ben adta ki, nyelvtanát pedig 1939-ben jelentette meg (Buechel 1924; 1939). Szótárát halála után Paul Manhart rendezte sajtó alá, 1970ben (Buechel 1970). Riggs és Buechel nyomán a kereszténnyé lett lakoták zöme az írásolvasást is elsajátította. A I 9. század végén és a 20. század elején memoárok, naplók, magánlevelek íródtak lakotául, és megjelent az anyanyelvű nyomtatott sajtó is. A legkorábbi ilyen típusú szöveg Bushotter (1887) munkája. A 20. század derekára kialakult egyfajta „őslakos köznépi" (native) ortográfia, amely a hétköznapi nyelvhasználatban és a saját előállítású nyomdai termékekben máig uralkodó. A lándzsa és a pajzs, illetve/1 szent pipa eredetije is ezt a köznépi írásmódot használja - mintegy jelezve ezzel, hogy az eredeti művek is elsősorban a nagyközönségnek íródtak, és a nyelvi pontosság helyett az olvashatóság, a közérthetőség szempontjai vezérelték a szerzőket. A Coloradói Egyetemen I 970-ben indult egy lakota nyelvi program, David Rood és Alan Taylor vezetésével. A cél az egyetemi nyelvoktatás és az egyetemi szintű nyelvészeti kutatások igényeinek megfelelő ortográfia megteremtése volt (Rood-Taylor 1976a; I 976b). A későbbi hasonló kísérletek (Starr 1996; White Hat I 999; Ullrich 2002) gyakorlatilag a Colorado University- (CU-) típusú átírás továbbfejlesztett változatai. Az 1990es években jelent meg a Txakini-típusú ortográfia, amely a Coloradói Egyetem rendszerét alkalmazta az angol klaviatúra billentyűzetére, illetve a Net-Siouan elnevezésű, szin2 tén a klaviatúrára alkalmazott és az internetes levelezésben használt átírási változat. f3 A felsorolt kilenc különböző ortográfia kombinálásával további átírási kísérletek is • születtek; gyakorlatilag a teljesen fonetikus és az egyáltalán nem fonetikus végletek között ~2 húzódó skálán lehet ezeket elhelyezni. A legfőbb eltérések a nazális magánhangzók és az aspiráns mássalhangzók jelölésében, illetve a nyelvi hangsúly jelölésében vagy nem jelölésében vannak. A valós helyzet az, hogy tökéletes ortográfia nem létezik és nem is létezhet, mert a beszélt nyelv éppen ezeken a pontokon kisebb-nagyobb táji és csoportnyelvi (a mai differenciálódás szerint leginkább rezervátumi, rezervátumon kívüli és nagyvárosi) eltéréseket mutat. A lakota szavak magyar nyelvre történő átírására vonatkozóan azt kell tehát monda320 nunk, hogy a forrásnyelv kiejtése viszonylagos biztonsággal megismerhető, noha ez még