Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - A rénszarvasok földjén Helena Ruotsala: Muuttuvat palkiset. Elo, työ ja ympäristö Kittilän Kyrön paliskunnan ja Kuolan Luujärven poronhoitokollektiiveissa vuosina 1930-1995 Sági Edit

a csoportidentitás meghatározása és az egymás mellett létező identitástípusok kialakulása terén (Barth I 994). A réntenyésztő társadalmon belül a számi és finn csoportok között fennálló kulturális különbség- állítja a kutatónő - kisebb, mint a finn társadalmon belül az északi és a déli finn lakosság közötti kulturális különbség. Ennek okát az ökológiai környezetnek és az ahhoz való alkalmazkodás hatásának tulajdonítja, és azt a következtetést vonja le, hogy az etnikus és a kulturális identitást a finn Lappföld esetében nem lehet azonosnak tekinteni. A csoportokat elválasztó határvonalakat a társadalmi kölcsönhatások folyamán a résztvevők együtt irányítják, tehát e határok soha nem statikusak, hanem időben, térben, helyzetektől és igénytől függően dinamikusan változnak (Barth I 969). Mind a Kyrö paliskunta, mind a lovozerói réntenyésztő terület társadalma soknemzetiségű, ahol az egyes etnikumok generációk hosszú sora óta keveredtek egymással. Ezért az etnikus csoporthoz tartozás hivatalos meghatározásának merev kritériumai sokak számára problémát jelentenek. A kutatónő e helyzet komplexitásának kifejezésére alkalmazza a „köztes emberek" és e széles társadalmi réteg azonosságtudatára a „köztes identitás" kifejezéseket, amelyek a kulturális keveredés, a hibridizáció és kreolizáció folyamán alakultak ki és alakulnak ma is. A köztes emberek identitásának magját nem az ősök nemzetiségi hovatartozása, hanem a helyhez, a réntenyésztés környezetéhez fűző érzelmi kötelékek, tehát a lokális identitás alkotják. Emellett ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a számi öntudathoz Finnországban is elválaszthatatlanul kötődik a réntenyésztőtudat, hiszen ez a legláthatóbb olyan kulturális jegye a számi kultúrának, mely szellemi és tárgyi kultúrájuk minden válfajának ihletet adott, s mely múltjukhoz köti őket. Ruotsala akcióantropológiai célja részben itt nyilvánul meg: felhívja a figyelmet a rénszarvastenyésztés problémáját illető kérdések átpolitizálásának veszélyeire, és a gazdasági problémák kezelésében a társadalmi csoportérdekek közelítését és a megoldásokban a gazdasági eszközök alkalmazását hangsúlyozza. A lappföldi identitásformálódásnak és az etnicitásdiskurzusnak e sokoldalúan megközelített, dinamikus és komplex képe a hasonló témájú kutatások között egyedülálló, és nagyon nagy értéket képvisel Ruotsala munkájában. Ezáltal egy széles társadalmi réteg problematikus identitásának legitimációjához is alapot ad, mely reményei szerint hozzájárul e diskurzus megoldódásához, és mind a számik, mind a finnek körében gyakran fellelhető merev és sablonos felfogás finomításához. Ugyanakkor talán ez az a pont Ruotsala mondanivalójában, mely a számik egy része felől a legtöbb kritikát kapta, mondván, hogy a számi és finn rentenyésztők közti különbségeket összemossa, s ezáltal ismét a többségi érdekek érvényesülésének ad alapot. A réntenyésztés helyzete a finn Kyrö és az orosz Lovozero szövetkezetei között Ruotsala eredményei szerint - szinte minden aspektusában különbözik. A Szovjetunió felbomlásáig a két réntenyésztési mód teljesen eltérő gazdasági és tulajdoni rendszerben fejlődött, így a munkaszervezeti formák, a közösségi és családi megélhetési stratégiák teljesen eltértek egymástól. Míg a finnországi réntenyésztésben már az I 960-as években nélkülözhetetlenné vált a motoros szán és más gépesített technikák alkalmazása, addig a Kola-félszigeten jelenleg a tőkehiány lehetetlenné teszi a gépek nagyfokú alkalmazását és az üzemanyag megvásárlását, ezért ott a rénszarvas visszakapta szánhúzó és teherhordó szerepét a szállításban. A rendelkezésre álló közlekedési eszközök különbségéből adódnak az eltérő