Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - A rénszarvasok földjén Helena Ruotsala: Muuttuvat palkiset. Elo, työ ja ympäristö Kittilän Kyrön paliskunnan ja Kuolan Luujärven poronhoitokollektiiveissa vuosina 1930-1995 Sági Edit

legeltetési módok: míg Kyrö területén a rénpásztorok motoros szánjaikon estére általában visszatérnek a „rénerdőből" otthonukba, addig a Kola-félszigeten hetenkénti váltólegeltetésben dolgoznak, tehát a pásztorok egy-egy hetet töltenek a falutól távol, a tundrán, pásztorszállásaikon. Ezért a pásztorok feladatai is sokrétűbbek, mint Finnországban: a pásztorszállások megépítése, a ruhák és felszerelések javítása, illetve ételeik elkészítése is feladataik közé tartozik. A Kola-félszigeten - a finn Lappfölddel ellentétben -jelentős ipari nyersanyagok (nikkel, apatit, cianid, arany) bányászata és feldolgozása, valamint radioaktív energia termelése és végtermékeinek tárolása folyik, melynek környezeti hatásai, a savas esők, az ipari területek létesítése, az útépítések és más környezetátalakító tevékenységek súlyosan veszélyeztetik a legelők minőségét. Ugyanakkor, mivel a finn Lappföld túlnyomó részét erdő borítja, e terület erőforrásai az erdőgazdaság és különösen a papíripar számára szintén nagy értéket képviselnek. Mivel a lappföldi erdőterületek (melyek egyben a rénlegelőket is jelentik) nagy része állami tulajdonban van, az újabb és újabb területek erdőgazdasági művelés alá vonásának kérdésében ritkán érvényesülhetnek a réngazdák érdekei. A turizmus napjaink legnagyobb ütemben növekvő iparága, mely újabb és újabb infrastrukturális beruházásokat és egyre nagyobb terhelést jelent a természeti és a társadalmi környezet számára egyaránt. Míg Finnországban a finn és számi réntenyésztőknek a piacgazdaság folyton megújuló kihívásaival, Finnország európai uniós csatlakozásával fellépő új döntéshozatali mechanizmusokkal, illetve a társadalmat megosztó etnikai-politikai feszültségekkel kell megbirkózniuk, addig a Kola-félsziget réntenyésztőinek a Szovjetunió felbomlását követően a tervgazdasági rendszer piacgazdasági átmenetének elhúzódó nehézségeivel, a nagy volumenű bányászati és ipari tevékenység okozta katasztrofális környezeti károsodással, a feketegazdasággal és a súlyos szociális problémákkal együtt élve kell alkalmazkodási stratégiáikat kialakítani. Mivel Oroszországban nem létezik az a szociális háló, mely az emberek életében váratlan gazdasági következményekkel járó események bekövetkeztekor segítséget kínál, a rénszarvas jelenti azt az anyagi tartalékot, mely ilyen esetekben pénzzé tehető. A rénhús alacsony piaci ára, a fokozódó munkaerőhiány, a legelők túllegeltetés okozta minőségi romlása és a globalizáció sokrétű következményei a réntenyésztés jövőjét bizonytalanná teszik mind Finnországban, mind a Kola-félszigeten. A kutatás tárgyát képező két réntenyésztési rendszer legfőbb hasonlóságai a réntenyésztés alapvető és talán megváltoztathatatlan sajátosságaiban gyökereznek. A rénszarvas élettani adottsága, hogy teljes mértékben nem domesztikálható, s így csakis vándorló pásztorkodás keretei között tenyészthető. A rének ma mindenütt egyéni tulajdonban vannak, és a család mint gazdasági alapegység a megélhetést érintő döntésekben nagyfokú szabadsággal rendelkezik. Ugyanakkor minden munkafolyamat közösségi szervezetben, „kalákában" zajlik. Mind a finn Lappföld, mind a Kola-félsziget az államhatalom szempontjából periferikus helyzetű, ennek minden következményével együtt: alacsony a népsűrűség, alacsonyabb szintű az infrastrukturális ellátottság, mind földrajzilag, mind mentálisan távolabb vannak a döntéshozatali központoktól. Mindezek következményei a Pertti Pelto által delokalizációs jelenségeknek nevezett jellemzők: a külső energiaforrásoktól való nagyfokú függőség és a terület nemzetgazdasági nyersanyagraktárként való kezelése a gazdaságpolitikában (Pelto 1973), melyek a régiók centrumnak való kiszolgáltatottságát növelik.