Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - A rénszarvasok földjén Helena Ruotsala: Muuttuvat palkiset. Elo, työ ja ympäristö Kittilän Kyrön paliskunnan ja Kuolan Luujärven poronhoitokollektiiveissa vuosina 1930-1995 Sági Edit

munkaerőre épülő munkafolyamatok mögött, a létfenntartás teljességében azonban pótolhatatlan szerepet képvisel. A női szerepek tanulmányozása a hagyományos gazdálkodási formákban, illetve a nők reprezentációja az „őshonos tudásban" és a hagyományosvilágszemléletben frekventált témája a skandináv tudománynak (gender studies, women studies), azonban Ruotsala éppen azáltal fejezi ki a női munkaerő nélkülözhetetlenségét, hogy a női szerepeket nem ragadja ki kontextusukból, hanem a teljes gazdálkodás és életmód tág összefüggésrendszerében elhelyezve mutatja be azokat. Talán meglepő, hogy a Kyrö területén élő réntenyésztő családok éves jövedelmének körülbelül a fele ma már a turizmusból származik. A turizmus pedig elsősorban a nők számára kínál munkahelyeket, így- habár a réntenyészté^ből a modernizáció során gyakorlatilag kiszorult a női munkaerő - a család fenntartásában nélkülözhetetlen szerep hárul rájuk. A Kola-félszigeti réntenyésztő családok asszonyainak azonban jóval hagyományosabb feladatokat kell ellátniuk, mivel háztartásaikból nagyrészt hiányoznak a mindennapi életet megkönnyítő gépek és gyári eszközök. A rénpásztorok ruházata ma is hagyományos módon, rénszarvasbőrből készül, mivel a gyári termékek meg sem közelítik a rénbőr vízállóságát és hőtartó képességét. Ezeket a ruhaneműket, táskákat, lábbeliket ma is a nők varrják és javítják. A pásztorok ételeinek elkészítése, a rénhús tartósítása, feldolgozása úgyszintén a nők feladata, a gyerekekről és az öregekről való gondoskodás mellett. Mindezeken felül a váltólegeltetési rendszer miatt a szövetkezet fizetésért alkalmaz olyan háziasszonyokat (csum-rabotnyica), akik a távoli legelőkön lévő pásztorszállásokon szükséges munkákat: a főzést, kenyérsütést, a ruhák szárítását, javítását és a takarítást ellátják. Mind e gyakorlati tevékenységek mellett, mindkét kutatási területen a nőknek nagyon fontos szerepük van a hagyományos életmód nem monetáris értékeinek megőrzésében és átadásában az újabb generációknak. A gyereknevelés, a hivatásszerűen vagy kedvtelésből űzött hagyományőrző tevékenységek, illetve az iskolai oktatásban és a szabadidős tevékenységek szervezésében való részvétel mindkét területen elsősorban a nők feladata. A rénszarvastenyésztő életmód kutatási problémakörének kitágításához, a lappföldi etnikus, kulturális identitásról szóló diskurzus elemezéséhez a kutatás során lezajlott és azóta is zajló-események vezették a kutatónőt. I 996-ban a finn parlament ratifikálta a számi kisebbség kulturális önkormányzati jogáról szóló törvényt, és a média által szított közhangulatban a finn rentenyésztők körében elterjedt az a félelem, hogy az őshonos számi kultúra védelme érdekében - Norvégiához és Svédországhoz hasonlóan - Finnországban is kizárólagos számi joggá nyilvánítják a réntenyésztési.

2 Ezáltal olyan mértékben vált ellenségessé a közhangulat Lappföldön, hogy a kutatónő kénytelen volt egy időre felfüggeszteni terepmunkáját, hogy elkerülje az etnopolitikai folyamatokba való bevonódást és a kutatói semlegesség sérülését. Ezután azonban kutatásának hangsúlyos részévé tette a társadalmi valóság minden szintjét átszövő etnopolitikai diskurzusra, a kulturális és etnikus identitás és etnicitás problematikájára vonatkozó kérdéseket. A Fredrik Barth által az etnicitás vizsgálatára kidolgozott háromszintű elemzési mintát alapul véve mutatta be azokat a hatásmechanizmusokat, melyek a társadalom makroszintje (állami minisztériumok, EU-direktívák), középszintje (regionális hivatalok, Réntenyésztési Szövetkezetek Egyesülete, a számi parlament, a számi és finn értelmiség, kutatók) és a társadalmi mikroszint (a lakosság és a réntenyésztő családok) között zajlik