Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - A rénszarvasok földjén Helena Ruotsala: Muuttuvat palkiset. Elo, työ ja ympäristö Kittilän Kyrön paliskunnan ja Kuolan Luujärven poronhoitokollektiiveissa vuosina 1930-1995 Sági Edit

E célnak megfelelően a kutatás elméleti keretét definiáltán három, egymáshoz közel álló tudományos irányzat fogalomrendszeréből építette föl, azonban hangsúlyozza, hogy az elmélet - minden esetben - a kutatásnak csakis addig a fázisáig alkalmazható, ameddig a társadalmi valóság egy-egy részletét kiemelve analizáljuk, azután azonban minden elemet saját kontextusába visszahelyezve kell és szabad a kutatónak értelmeznie és interpretálnia. A három értelmezési keret közül az egyik az amerikai antropológiában megszületett, a természeti környezet és a benne élő emberi társadalom viszonyát, kölcsönhatásait értelmező kulturális ökológia, a második a társadalmi élet gazdasági alapját a kutatás homlokterébe helyező kulturális ökonómia, a harmadik pedig a legutóbbi években, elsősorban a kanadai és skandináviai kutatásokban formálódó etnobiológia irányzata. A kulturális ökológiai megközelítésmód szerint, mivel az emberi lét fizikai alapját a természeti környezet adja, minden emberi kultúra jellegét alapvetően meghatározzák azon szálak, melyekkel természeti környezetéhez kapcsolódik. S mivel-kézenfekvő módon - minden emberi közösség a létfenntartás, tehát a gazdaság és az életmód által kapcsolódik környezetéhez, a kultúra megértésének útja a létfenntartáson és az ahhoz legszorosabban tartozó kulturális jelenségeken, például a jogrendszeren, a tulajdoni viszonyokon, vallási tiltásokon, értékrendeken keresztül vezet. Ennek megfelelően Ruotsala kutatásának egyik központi kérdésköre a réntenyésztő közösségek környezethasználatát, a réntenyésztő életmód környezeti alkalmazkodási stratégiáit és azok átalakulását, valamint az egymás mellett, tehát azonos természeti környezetben működő, eltérő környezethasználati módok egymáshoz való viszonyát foglalja magában. Ahogyan a rénszarvastenyésztés az önfenntartó naturálgazdálkodásból kiindulva fokozatosan pénzgazdálkodási formát öltött, a cserekereskedelmet felváltották a piacgazdaság törvényei, és életmódból foglalkozássá fejlődött, úgy törvényszerűségeinek értelmezésében is fokozatosan előtérbe kerül a második szemléleti keret, a gazdasági antropológia vagy más néven kulturális ökonómia, és háttérbe szorul a kulturális ökológia. A gazdasági antropológia segítségével a rénszarvastartó közösségek gazdasági stratégiáit, munkaszervezeti és munkamegosztási formáit, a nyersanyagok és késztermékek, a kiadások és a jövedelmek kezelésének, elosztásának módjait és ezek kulturális vonatkozásait vizsgálja. Az etnobiológia a három irányzat közül a legfiatalabb. Kutatási célja szintén az ember és természeti környezete közötti kapcsolatrendszer feltárása. Segítségével a rentenyésztők hagyományos, közösségi természetismeret-anyagát, fogalomrendszerét és a környezethez fűződő kognitív és emocionális viszonyát vizsgálta, többek között a környezethasználati módokon, a helyneveken vagy például a rénszarvasok „személyiségjegyeinek" megnevezésén keresztül. Az etnobiológia hangsúlyozza a hagyományos környezetismeret dinamikus és folytonosan változó lényegét, illetve a természeti, társadalmi, politikai és gazdasági környezeti tényezők kölcsönös egymásra hatását. Az etnobiológiai aspektust azért találta különösen relevánsnak a kutatónő, mert általa kimutatható, hogy mekkora jelentősége van napjainkban is a hagyományos és lokális környezeti tudásnak és a helyhez fűződő érzelmi kötelékeknek a réntartó életmódot folytató társadalom életében, mai modern és gépesített formájában is. E holisztikus szemlélettel összefüggésben kell megemlítenem a könyv másik egyedi értékét: Ruotsala a korábbi tudományos kutatásoknál nagyobb figyelmet szentel a család mint társadalmi és gazdasági egység működésére, valamint a nők szerepére. A nők munkaerejének értéke a réntenyésztésben láthatatlanul bújik meg az elsősorban férfi-