Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - A rénszarvasok földjén Helena Ruotsala: Muuttuvat palkiset. Elo, työ ja ympäristö Kittilän Kyrön paliskunnan ja Kuolan Luujärven poronhoitokollektiiveissa vuosina 1930-1995 Sági Edit

A kutatónő a két terület réntenyésztését több mint fél évszázadon keresztül, az 1930as évektől I 995-ig kíséri figyelemmel, elsősorban adatközlőinek elbeszélésein és visszaemlékezésein, másodsorban pedig a szakirodalom és az archívumok dokumentumain keresztül. Az időintervallum lehatárolása egyaránt adekvát mindkét esetben. A kezdet kijelölését indokolja, hogy Kyrö területén az I 920-as években a réngazdaság olyan krízisen ment keresztül, melynek következtében a rénszarvasállomány szinte kipusztult, és az 1930-as évek elején a réngazdaságot újra kellett teremteni. A Kola-félszigeten ugyanezen időszakban zajlott le a kollektivizáció, a kolhozokba és brigádokba tömörítés. A vizsgálat befejezését magyarázzák az 1990-es évek közepének átalakulási folyamatai: Finnország csatlakozása az Európai Unióhoz, mely a vizsgálat idején még előre nem látható, sőt jelentőségében sem felmérhető következményekkel járt a réntenyésztő gazdaságban, a Kola-félszigeten pedig a piacgazdasági átmenet - bár korántsem tekinthető lezártnak - ekkorra már tudományosan leírható és jellemezhető társadalmi változásokat eredményezett. Helena Ruotsala a két kutatási terep összehasonlító és változásvizsgálatát öt fő problémacsoport mentén tárgyalja: I. a réntenyésztés munkaszervezeti formái, intézményi rendszere, tulajdoni formái, 2. a termelés folyamata, 3. a réntenyésztés családi szintű stratégiái: a megélhetés biztosítása, a kiadások és bevételek kezelése, a munkamegosztás és a fiatalok pályaválasztása, 4- a környezethasználat és 5. az etnicitás. A kérdéseket két kritériumra figyelve határozta meg: I. a kutatási folyamat során az „előre gyártott" elméleti problémákkal szemben a tereptapasztalat alapján szülessenek meg a kutatás témáját jelentő kérdéskörök; 2. olyan problémákat vizsgáljon, melyeket maguk a rentenyésztők fontosnak tartanak. Ez utóbbi szempontból következik munkájának egyik részcélja: segíteni a réngazdaságot érintő közép- és felső szintű szervezetek döntéshozóit és a rentenyésztők képviseletét a problémák közös nevezőjének megtalálásában és a minél körültekintőbb döntések meghozatalában. Ez az akcióantropológiai attitűd a skandináv és finn etnológia berkein belül sem egyedülálló jelenség. Különösen jellemző a számi származású kutatók munkájára, akik egyre nagyobb számban, erős társadalmi és politikai támogatottsággal vesznek részt saját társadalmuk vizsgálatában. Ugyanakkor az utóbbi időben a politikai, közigazgatási és gazdasági döntéshozatali mechanizmusokba is egyre tudatosabban bevonják a társadalomtudományos kutatások eredményeit, azzal a céllal, hogy az émikus (emic), „bennszülött" és lokális nézőpontok érvényesülésének nagyobb teret adjanak. A kutatónő könyve bevezető részében bemutatja terepmunkájának menetét, a saját közösségében és az idegenben folytatott terepkutatás előnyeit és nehézségeit, előre nem ^ várt helyzeteit. Részletesen kitér a dokumentáció módjaira, az adatközlőkkel kialakult • emberi viszonyokra és a kutatói etika követelményeire, mind a tudomány, mind a kutaJ3 tott társadalom irányában. Magát a terepkutatás folyamatát szemléletes példával - az északi ember számára jól ismert, mégis mindig titokzatos - tőzegláphoz hasonlítja, amelyen keresztülhaladva a vándor útja sohasem egyenesen vezet, gyakran kell nagy kitérőket tennie vagy akár visszafelé haladnia, de mégsem szabad soha szem elől tévesztenie célját. A terepmunka időpontjait, helyszíneit, kérdőíveinek tartalmát és a réntenyésztés szakszókincsét tartalmazó szótárt a könyv végén, mellékletben találjuk meg. Ruotsala munkájának tanulságos aspektusa a két kutatási terephez való viszonya, 300 kutatói attitűdje, melyet őszinte önreflexióval - naplójegyzetekkel illusztrálva - oszt meg