Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

DAVIDE TORSELLO: Az instabilitás kezelése. Bizalom, kétértelműség és társadalmi kapcsolatok egy dél-szlovákiai faluban

A családon belüli viselkedési szabályok merevsége két tényezőből tevődhet össze. Egyrészt ott van a félelem a pletykától, mely megszabja az interperszonális kapcsolatokat, és értékeli a helyes cselekvési formákat, definiálva, hogy mi „megfelelő", és mi nem az a közösségi normákhoz mérten. Másrészt a családi kötelezettségek és cselekvésbeli elvárások érzelmileg és instrumentálisán strukturálódnak. A rokonok potenciális segítségforrásként működnek, ezért az adott egyénnek jó kapcsolatban kell állni velük. Ez alkotja az egyik alapmeggyőződést, melynek mentén a bizalom megszületik. Ugyanakkor az érzelmek is sokat nyomhatnak a latban. Nehéz elképzelni, hogy valaki vidáman segédkezik egy rokonának, akivel évtizedek óta haragos viszonyban áll. Nem csupán az interakció megszűnte miatt, hanem azért is, mert folyton ott van a visszaütéstől való félelem, ami a bizalmat értéktelenné teszi, kivéve, ha egy másfajta kapcsolat (például barátság) nem játszik közvetítő szerepet a két rokon között. Az alábbiakban terepnaplóm egy részlete olvasható: „2001. 08. II. Gábor elmegy Máriához (polgármester-helyettes unokatestvére, Vince feleségéhez, akiknek a kertje közvetlenül az övé mögött fekszik). Mária van csak otthon, a férje nincs. Tudhatta ezt Gábor korábban? (Gábor és Vince nem beszélnek egymással, egy régóta tartó családi viszály miatt, mely a családi föld elosztása körül robbant ki). Vince segítségére van szüksége, egy barátja érdekében akar közbenjárni, hogy vegyék fel őt ideiglenes munkára egy önkormányzati projektbe, útjavításra. Úgy tűnik, leginkább romákat alkalmaznak az ilyen munkákra, barátja azonban nem roma. Mária kedvesen viselkedik vele, de a konyhába nem invitál be bennünket. Beszélgetnek egy ideig, aztán hirtelen megérkezik Vince. Szó sem esik az ügyletről. Gábor elköszön egy rövid »helloval«. Vince visszaköszön, és bemegy a házba. Gábor sohasem menne segítségért unokatestvéréhez, ha nem a barátjáról lenne szó, mint ezúttal, aki tényleg rá van szorulva egy kis készpénzre. Ahelyett, hogy a polgármesterhez fordulna, akivel semmiféle személyes kapcsolata nincs, úgy dönt, hogy Vince feleségét keresi fel a problémájával, akivel évekre visszamenő jó barátságban vannak (ugyanabba az iskolába jártak a városban). Gábor egyáltalán nem biztos kérése sikerességében, de megkockáztatja, abban bízva, hogy unokatestvére nem fog csalódást okozni neki, mivel az feleségével szemben lenne tiszteletlenség. Ilyen értelemben az elvárás, amit unokatestvérével szemben támaszt, Mária közbenjárásával fogalmazódik meg. Azt is lehetne mondani, hogy Gábor keveset kockáztatott, hiszen a kérés nem rá, hanem barátjára vonatkozott. Ugyanakkor, mint azt ő maga emelte ki: »Segitenünk kell egymást, mert ha nem, akkor miről is szól a barátság?« Tehát ha Gábort közvetlenül nem is érinti a polgármester-helyettes döntése, hogy segít-e barátján vagy sem, a becsületét barátja és közös barátaik előtt igenis kockáztatja. Egy ilyen szituációban a becsületvesztés nagyobb veszteségként könyvelhető el, mint elesni egy ideiglenes munkától." Ez a példa is azt illusztrálja, hogy a rokoni szálak sem jelentenek abszolút bizalmat. A régóta tartó rokoni viszályok elég gyakoriak Királyfán, és az emberek viselkedésmódja a mai napig a sajátos rokoni elvárásoknak való megfelelést tükrözi. Egy családi kötelék tagjának lenni - úgy, mint évtizedekkel ezelőtt - ma is azt jelenti, hogy bizonyos morális előírásokhoz kell igazodni, melyeket az adott csoport diktál. Ilyen értelemben barátok és ellenségek könnyen teremtődnek, és a bizalom ugyanazokra az etikai alapokra épül, amelyek szerint maga az adott csoport is szerveződik. A barátság és a rokonság kiemelt kognitív területekké váltak, ezek alapján hoz dönté-