Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
TÓTH G. PÉTER: A tárgyak jogai, méltósága és képviselete
szet Európában - Egyenlő jogok az alkotáshoz című projekten belül mutatkozott be Magyarországon. A program kitűzött célja volt az „outsider" művészeti törekvések kutatása, szélesebb körű el- és megismertetése, az alkotók közötti kapcsolat nemzetközi szintű erősítése. Az óbudai Zichy-kastélyban létrehozott kiállítás érdekes elegyét adta annak, miként kezeljük, kezelhetjük és/vagy szemlélhetjük azt a társadalmi jelenséget, melyet talán nevezhetünk garázsfolklórnak, nevezhetünk a szleng mai köznyelvi kifejezésével élve a „buchera és a mâchera" világának, a társadalom és/vagy a történettudományok által meghatározva a „barkácsolás kultúrájának", „feltalált hagyománynak", a művészet oldaláról közelítve „amatőr kultúrának", „közművészetnek", „naiv művészetnek", „képzetlen" művészetnek, „nem akadémikusnak", de hagyományosan a néprajztudomány által megalkotott terminusokkal is jellemezve, a „mai" vagy „jelenkori" jelzőt használva népi kézművességnek, népi iparművészetnek, „(köz)népművészetnek" vagy bulvárosan a „józan ész diadalának" a galériák felett (Közművészet - Egyenlő jogok az alkotáshoz. Nemzetközi konferencia. Budapest, 2004. május 28-30.). Tulajdonképpen erről a fenti, tudományos diskurzusba zárt problematikáról szól nagy sikerrel - a Tapolca (Veszprém megye) közeli kis faluban, a diszeli Stankovits-malomban megrendezett kiállítás is, Vörösváry Ákos Első Magyar Látványtárában. Idén a sokak által a tévéképernyőkről ismert arc, Fabry Sándor gyűjteményét állították ki Dizájn Center címmel, Steffanits István rendezésében. Az installációban feltűntek a piros-fehér-zöld színű, műanyag huzalból font demizsonvédők, a szovjet zoknimosó gép, de malomkő lapokkal burkolt udvarán egy „sokszínű" Trabant is. A rendezők célja elsősorban az volt, hogy a „giccsek" eddig elfeledett világát, a „házi alkotás" (lásd a giccs etimológiailag a kitchen szóból eredeztethető) rekvizítumait mutassák be önmaguk nehezen megragadható kettősségében. Ahogy Vörösváry Ákos, a kiállítás házigazdája mindezt bevezetőjében megfogalmazta: „az egyszerűség kedvéért beszélünk kettősségről, hiszen sokkal árnyaltabb, szinte kibogozhatatlan szövevény a giccs problematikája. Tehát ami a »kettosseget« illeti, van a hitvány, a »köznapi«, az érdektelen és értéktelen giccs, az ártó fajta, és van a giccsnek az a típusa, az a minősége - legalábbis így érzékeljük, és ezeket a darabokat gyűjti is a Látványtár - amely messze túlmutat önnön giccs voltán. Hogy mivel éri el ezt a »megemelkedest«, nem tudjuk" - nyilatkozta Vörösváry a Népszabadságnak (Pogonyi 2004). A tárgyakat saját házába és galériájába „befogadó" művész úgy tartja: a giccsen nem |C kell elérzékenyülni, de lenézni sem szabad, mert hozzátartozik tárgykultúránkhoz, és 2 jellegzetes életérzést fejez ki. Azért szerepelhet itt a hajdani Csehszlovákiából, illetve S Bécsből annak idején becsempészett barna orkánkabát, a felhúzható „harkovi borotva" S vagy a „vietnami papucs", a profi háromkerekű puttonyos motor (amely valamikor, a J3 J hatvanas években készült Nyíregyházán, és pékségek használták sütemények szállítására), ~So mert hozzájuk számos emlék, kollektív emlékezet kötődik, és valóban „életérzést" fejeznek ki. Megpillantásukkal, rájuk gondolva - egykori énünk emlékein, nosztalgiáin keresztül - az elfeledett életvilágokba nyerhetünk bebocsátást. A Dizájn Ceníerben találkozhatunk a „vándorló mosógéppel", amely, amikor bekapcsoltuk, bejárta kicsiny lakótelepi fürdőszobánk minden zugát. De láthatunk olyan centrifugát is, melynek aljára a leleményes tulajdonos úszógumit helyezett, hogy a masina ne verje össze se a fürdőszoba csempéjét, se saját magát. A kertben látható Trabant-karosszéria és egy csónak „házas268 ságából" készült vízi jármű vagy az az üdítőital-nyitó - amely szintén házilag készült,
