Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

SZALAY MIKLÓS: Tárgyi világ és társadalom. A művészetfogalom kultúraközi összehasonlításban

Az ősök székei (nkonnua tuntum) köré szerveződik az ősök szellemének a tisztelete.

10 Noha minden elhunyt a halála után szellemmé válik, mégsem vesz részt mindegyikük egyforma intenzitással a társadalmi eseményekben, és nem gyakorol egyformán erős befolyást arra. Ezt csak azoknak az ősöknek a szelleme teszi, akik széket kaptak. És ez csak magas rangú személyek - a király, a vezetők, az anyakirálynő-szellemét illeti meg. A kiemelkedő egyének „személyes székeit" azok elhunyta után szakralizálják, és ily módon ősi székekké minősítik, majd a többi, korábban elhunyt személy székével együtt külön helyiségben őrzik őket. Ezek a személyek a szellemlétük során is megtartják társadalmi rangjukat és hatalmuk teljességét. A társadalom élete és hogyléte erősen tükrözi a nagy halottak kívánságait. Abban, hogy kegyeiket az élők világa számára megnyerjék, befolyásolni lehet őket azáltal például, hogy az élők az ő elképzeléseiknek megfelelő értékrend szerint rendezik be életüket; de főként olyan rituális cselekvésekkel, amelyeket közvetlen utódaik, az éppen uralkodó személyek mutatnak be számukra. Mivel az ősök mindenkire hatnak, tiszteletük minden asanti közös ügyévé válik. És mivel mindnyájan részesednek az ősök székeihez fűződő jelentéstartalomban, ezek szimbolikus módon mindenki tulajdonává és egységük jelképévé válnak (vö. McLeod 198

1:

11 7; Sarpong 1967:33). Rangjánál fogva a legfontosabb ezek közül természetesen az Aranyszék. Az ősök székének őrzésére és kezelésére szolgáló udvarokhoz egy sor tárgy, gyakorlat, rituálé és viselkedésmód stb. kapcsolódik megkülönböztetett módon (vö. McLeod 198

1 ; Cole-Ross 1977). Nem mindig állnak közvetlen összefüggésben az ősök székeivel, azáltal azonban, hogy ugyanahhoz a helyhez és ugyanazokhoz az emberekhez kötődnek, együttest alkotnak velük. Mindaz, ami az udvarok világát megkülönbözteti ezek sajátos topográfiája és építészete, az arisztokrácia magas társadalmi helyzetének jelvényei, különleges beszédmodora és öltözködésének stílusa, díszei, előjogai, rendeletei és tilalmai, melyeket a vele való érintkezés során kell betartani - a távolságtartás megnyilvánulásakéntjelenik meg, utal azonban egyben azokra a rituális feladatokra is, amelyek azokkal összefüggenek. Ez a szakrális és mindenki létét illetően fontos funkció adja meg az alapját annak, hogy az udvarokkal a különbségek ellenére is mindenki azonosulhasson, és azok kultúráját szimbolikusan mindenki a magáénak érezhesse. A pompás és látványos udvari kultúra tetszetős mivolta ezt nagymértékben elősegíti. Ez a szimbolikus szinten közös, egyéni jellegű reprezentatív kultúra végül is olyan jelzésként működik, mely az emberek számára a saját társadalmuk határait jelöli ki, és annak az egységét húzza alá. A tárgyi világ, a társadalom és a művészet Igyekeztem megszólaltatni néhány tárgyat, és utaltam a velük összefonódó viselkedésmódokra, valamint megpróbáltam megragadni azokat a társadalmi jelzéseket, amelyeket ezek magukból kibocsátanak. Részletes példákon keresztül ábrázoltam a tárgyak távolságteremtő, illetve integráló teljesítményét. A következőkben szeretném fölvázolni a tárgyi világ rendjét és annak a társadalomhoz való viszonyát, amiről eddig nem vagy csak közvetetten esett szó. A tárgyi világ aszerint, hogy milyen rendeltetést szánunk neki, és milyen elváráso-