Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
SZALAY MIKLÓS: Tárgyi világ és társadalom. A művészetfogalom kultúraközi összehasonlításban
Tárgyegyüttesek Az egyes tárgyak kapcsolatba lépnek egymással, hogy esztétikai hatásukat kölcsönösen felerősítsék, hogy a retorikájukat kényszerítőbben és egyértelműbben fogalmazzák meg, vagy csak azért, hogy többet közvetítsenek, mint amire egy tárgy önmagában képes volna. A tárgyak különbséget és távolságot teremtő teljesítményüket többnyire együttesek formájában valósítják meg. Hozok rá egy példát: egy 1970 körül készült fénykép a kumawubeli omanhenét mutatja teljes díszben (McLeod 1981:96). Nemcsak a szék, amelyen ül, szolgálja kizárólag őt, hanem az ernyő is, amely alatt helyet foglal. Szintén egyedül őt illeti meg az általa viselt értékes kente kendő és azok az aranyveretes tárgyak is, melyekkel ékesíti magát. Az őt kiemelő ülő helyzet, a ruházata, a leopárdbőrből készült lábpárna, az ékszerek és egyéb kiegészítők, továbbá a visszafogott, komoly testtartás, ahogyan mutatkozik, a körülötte álló kíséret, mely a kulisszát alkotja, a fölötte lévő ernyő, mely a képnek keretet ad - mindezek az uralkodót egyedi figurává teszik, olyanná, amilyen csak ő lehet, és amilyennek hivatalánál fogva lennie kell. A tárgyak együttesei együttescsoportokká és - az ünnepek és szertartások keretében -jelenetekké és jelenetek sorozataivá fonódnak össze. Ezt jól illusztrálja egy színezett rajz, mely az asantik 181 7-es, ötnapos odwira ünnepének fontos jeleneteit ábrázolja (Bowdich 1819:180-1 81 ). Ez az ünnep, mint ahogyan azt más helyen már bemutattam (Szalay 1986:1 80-181), az érvényes társadalmi, politikai és vallási kapcsolatok mozgalmas diagramjaként értelmezhető, sőt, a rendeltetése alapján így is értelmezendő. Az odwira ünnep egy jól sikerült kísérlet arra, hogyan lehet a társadalmi rendet és a társadalomnak a világról alkotott fogalmát tárgyak, valamint az ezekhez hasonló módon ható koreográfiai eszközök segítségével képszerűén megjeleníteni. E helyütt fontos leszögezni a következőket: az egyes tárgyaknak a különböző egyénekhez és csoportokhoz történő hozzárendelése által megvalósuló elhatárolás és megkülönböztetés másik oldala az egység megteremtése. Azokat, akik a többiekkel szemben hasonló módon határolódnak el, az azonosságukra figyelmezteti. Reprezentatív kultúra Az egyes társadalmak - a hagyományosak nagyobb mértékben, mint a modernek köztudottan interkulturális szinten, az őket alkotó csoportok és rétegek különbségei ellenére egységként észlelik magukat: „mi, asantik", „mi, baulék". Hogyan jön ez létre? Hogyan haladhatók meg kifelé a társadalmon belül meglévő különbségek? És ehhez mivel járul hozzá a tárgyak világa? Itt kapcsolódom ahhoz, amit eddig az asantik székeiről elmondtam. 9 Az Aranyszék, amely, mint említettem, az asanühene pozícióját és hatalmát szimbolizálja, nem profán, hanem a legteljesebb mértékben szakrális tárgy. Nem is földi eredetű, hanem úgy tartják, hogy az égből hullott alá. Arra a kapcsolatra utal, amelyet a király a természetfölötti világgal tart fenn. A szék ennek a kapcsolatnak a látható és tapintható kifejeződése; de még ennél is több: a birodalom alapítójának, Ősei Tutunak az „ősszéke" (lásd McLeod I 98 1 ; Cole-Ross 1 977). Az asanti államszövetség a 1 7. század vége felé jött létre.
