Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
SÓLYOM BARBARA: Társadalmi és házassági mobilitás Dunabogdányban
téneti kutatásokat tekintettem át, demográfiai adatokat néztem meg és iktattam be a tanulmányba. A cikk felépítése, szerkezeti tagolása nem korcsoportonként, időbeli tengely mentén, hanem témakörök köré szerveződik. Az első részben a fontosabb szakirodalmi és kutatási eredményeket tekintem át. Ezt követően az elméleti részbe igyekszem beilleszteni a dunabogdányi empirikus kutatásomat, összevetve a három különböző generáció tapasztalatait, véleményét. Végezetül összefoglalom az eredményeket. Alapfogalmak Andorka Rudolf (1997) szerint a társadalmi mobilitással az egyén vagy a család társadalmi helyzete változik meg. Két alapvető típusa van: a horizontális és a vertikális. Horizontális mobilitásnak vagy áthelyeződésnek nevezzük egy személy vagy társadalmi dolog átmenetét az egyik társadalmi helyzetből egy másikba, ha az elmozdulás során nem történik szintváltás. Ilyen lehet egyének átkerülése egyik vallási csoportból a másikba vagy az egyik családból férjként vagy feleségként válás és újraházasodás következtében a másik családba, az egyik munkahelyről a hasonló foglalkozási státust képviselő másik munkahelyre. Az áthelyeződés iránya szerint szintén két mobilitástípust különböztetünk meg: az emelkedő és a süllyedő, vagy felfelé és lefelé történő mozgást. Sorokin ( I 993) szerint a rétegződés természetének megfelelően leginkább a gazdasági, politikai és foglalkozási mobilitásnak vannak emelkedő és süllyedő áramlatai. A mobilitás történhet természetesen egyénileg és csoportosan is. Emellett egyszerre több dimenzióban is tapasztalható bizonyos esetekben helyzetváltoztatás, illetve a horizontális és a vertikális mobilitás egyidejűleg is végbemehet az egyén vagy a csoport életében. Példa lehet erre a lakóhely-változtatás, ha az egyén egy hasonló státusú lakóhelyre költözik (horizontális mobilitás), de az ottani munkaerő-piaci viszonyok hatására magasabb foglalkozási státusba vagy magasabb jövedelmi kategóriába kerül (vertikális mobilitás). Ennek az ellenkezője is előfordulhat, vagyis az egyén ugyanazzal a végzettséggel magasabb beosztásba is kerülhet egy másik településen, de az adott település státusa, presztízse alacsonyabb lehet, mint az eredetié volt (például városból falura költözés). Az egyik leggyakoribb terület a mobilitás vizsgálatán belül a különböző foglalkozások közötti változás, de a lakóhely, a jövedelem, az iskolai végzettség, az egyéni megbecsültség, a presztízs stb. alapján is kutatják a mobilitást. Módszertani problémaként is megfogalmazódik, hogy milyen dimenziókat, szempontokat vegyünk alapul, ha az egyén vagy csoport áthelyeződését vizsgáljuk, hiszen egyidejűleg több hatás, körülmény is változhat. Elméletileg létezhet olyan rétegződött társadalom, ahol nincs vertikális társadalmi mobilitás. Ez azt jelenti, hogy nincs emelkedés és süllyedés, tagjai között nincs cirkuláció, valamennyi egyén ahhoz a réteghez kötött, amelyben született, az egyik réteget a másiktól elválasztó falak áthatolhatatlanok, nincsenek olyan rések, amelyeken keresztül lehet hatolni, nincsenek olyan lépcsők, amelyek segítségével a különböző rétegekben lévők eljuthatnának az egyik emeletről a másikra. Az ilyen típusú rétegződést teljesen zártnak, merevnek, áthatolhatatlannak, nem mobilnak tekintjük. Ennek ellentéte, amikor a
