Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

SZILASSY ESZTER-ÁRENDÁS ZSUZSA: Migrációba zárva? Menekült gyermekek és menekülttáborok Magyarországon

ről is. Tanulmányunk, amennyiben tehát megfelel eredeti szándékainknak, és két szemszögből tud rámutatni ugyanarra a dologra, nemcsak tábori etnográfiaként szolgálhat fontos adalékul, hanem a „menekültség" kezelésének magyarországi gyakorlatáról is sokat elárul. Menekülttáborok és vándorló családok „A barakkszerű tábori épület lépcsőjén férfiak egy csoportja ücsörög. Az épület egyik ablaka ki van törve, a másikból egy fazék lóg nejlonzacskóban kiakasztva. Egy fiatal férfi a zimankó ellenére strandpapucsban várakozik a tábor közepén felállított telefonfülke előtt. Miközben a grúz családokhoz igyekszem, az udvaron gyerekek ugrálnak körül. Kóbor kutyákkal játszanak, és közben orosz-szerb-angol keveréknyelven szövegelnek. [...] A lakóépület folyosóján ételszag terjeng, néhány ajtón kilincs helyett spárga lóg, máshol ajtó helyett függöny. [...] A sivár szobában öttagú család lakik. Két emeletes ágy, az egyik ágyon tévé, a földön villanyrezsó..." (Terepnaplórészlet) Az I 980-as évek vége óta Magyarország folyamatosan fogadja a migránsok periódusonként változó nagyságú és különböző összetételű csoportjait. A romániai, majd a jugoszláviai események következtében Magyarországra érkező menekülthullámokat követően I 999-től a területi korlátozás feloldásának következtében jelentősen megnőtt az Európán kívüli országokból, főként illegális úton érkezett menekültek száma. 2000-től ők tették ki az összes Magyarországra érkező menekült 85, 2001 -tői pedig több mint kilencven százalékát. Jelenleg legnagyobb számban iraki és afgán menekültkérelmeket tartanak számon a magyar menekültügyi hatóságok. A menekülők összetételéből adódóan a menekülteket fogadó táborokban

6 jelenleg túlnyomó részben olyan családok élnek, akiknek eredeti tervei között nem szerepelt középeurópai végállomás. A sokszor csak a véletlen folytán Magyarországra került menekültek kisebb része mégis reménykedik a magyar menekültügyi hatóságok pozitív döntésében. Mindeközben legtöbbször a semmittevéstől és létbizonytalanságtól felemésztve, az átmenetiségre berendezkedve, a várakozás jegyében telnek hétköznapjaik. A menekülés során elszenvedett traumák és a kiszámíthatatlan lét sokuknál szorongáshoz vezet, az általános ingerszegénység pedig levertséget, tompultságot okoz. Ez utóbbi a felnőttek körében különösen azoknál jelentkezik, akiknek semmilyen rendszeres tábori vagy táboron kívüli tevékenység végzésére nincs lehetőségük, a gyerekek közül pedig főként azokat érinti, akik nem járnak magyar iskolába.

7 A táborokban tartózkodók, tehát a Magyarországon eredetileg is letelepedni szándékozó kisebbség vagy a Nyugat felé való menekülés során magyar táborba irányított és a továbbjutással ezt követően is sikertelenül próbálkozó, a táborba visszatérni kényszerülő többség gyermekeinek oktatásban való részvételét, beilleszkedésük, illetve további migrációjuk alakulását alapvetően a szülők szándékai és lehetőségei határozzák meg. A legtöbb szülő azonban a kiszolgáltatott helyzetből és az átláthatatlan menekültügyi eljárásból kifolyólag határozatlan a letelepedést, illetve továbbvándorlást illetően. Gyermekeik éppen ezért a táborba érkezést követő első időszakban nem vagy csak rendszertelenül járnak iskolába, óvodába; napjaik nagy részét televíziózással, illetve tábori szocializációval töltik. Ez az időszak, a rendezetlen jogi státussal járó egzisztenciális bizony-