Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

SZALAY MIKLÓS: Tárgyi világ és társadalom. A művészetfogalom kultúraközi összehasonlításban

Ülőalkalmatosság, ülésrend, hierarchia Egy karintiai családban, amelynek a vendégszeretetét több alkalommal élvezhettem a szabadságom ideje alatt, az volt a szokás, hogy vasárnaponként a környéken lakó valamennyi tagja összegyűlt ebédre. Az apa - az unokák számára nagypapa - az asztalnál szigorúan mindig ugyanazon a kizárólag számára fenntartott helyen ült, mely abban tért el az összes többi széktől az asztal körül, hogy karfája is volt. Amikor a páter familias nem volt éppen otthon, akkor a felesége a legidősebb vejét ültette a férje helyére, és soha sem valamelyik férjnél levő lányát a három közül. Alfred Hoffmann professzor, akinél Bécsben gazdaság- és társadalomtörténetet tanultam, igen szigorúan vezette szemináriumait. Hoffmann professzor jóval idősebb és testesebb volt, mint a diákjai, de jelenléte főleg azért volt rögtön szembetűnő, mert a terem közepén, oldalirányba fordulva, egy hatalmas karosszékben foglalt helyet. A diákok egyszerű székeken ültek. A professzort két oldalról egy-egy asszisztense fogta közre, akik átvették tőle a szót, ha rutin jellegű ügyek kerültek terítékre. A fontos dolgokat azonban ő maga mondta el. Amikor három évvel ezelőtt Ghánában az esszikumai főnökkel szemben ültem, és a szóvivője közvetítésével társalogtam vele, Hoffmann professzor és a szemináriumai jutottak eszembe. Nana Kwamina szintén különleges karosszékben ült elöl, a kísérete körében. A szóvivője a főnök mellett állt, az öregek pedig ültek. Ennek az elrendezésnek a hasonlósága hívta elő bennem diákkorom emlékeit. E három eset mindegyikében az ülőalkalmatosság, az ülésrend és az ezekhez társuló viselkedésminták különbséget hangsúlyoznak. A csoportok hierarchikus rendjét az általuk használt székek fejezik ki vizuálisan, és teszik megfoghatóvá. Ugyenerről van szó akkor is, amikor Lopez Odoardo I 597-ben, Majna-Frankfurtban megjelent Beschreibung des Königreichs Congo

2 (A kongói királyság leírása) című művében szerepeltet egy rézmetszetet, melyen Kongó állam királya látható, amint éppen egy portugál küldöttséget fogad. A király egy emelvényre helyezett trónon pihen díszes mennyezet alatt, az előtte levők állnak, tőle jól meghatározott távolságban (Odoardo 1597; 1591). Néhány alattvalója földre borulva fejezi ki hódolatát. Egy gazdag öltözetű portugál, nyilvánvalóan a küldöttség vezetője a király felé lépked. Az uralkodó nem emelkedik fel, nem ráz vele kezet; megfelelő távolságban marad tőle. A képen alig találhatunk olyan részletet, amely ne lenne ismerős az európai olvasónak a saját kultúrája és társadalma történelméből. Lehetséges persze, hogy ez az ábrázolás európai minta alapján készült. A jelenet egészében mégis hiteles. A kép tökéletes összhangban van a hasonló helyzetekre jellemző hagyományos helyi elrendezési és viselkedésmódokkal.

1 A kameruni szavannái államok királyai megtiltották a közönséges embereknek, hogy jelenlétükben leüljenek. Ha egy király a kíséretével együtt ült, akkor ez valamilyen különleges, csakis a számára elkülönített székkel történhetett meg. A szavannái államok uralkodói ülőszobrokat készíttettek önmagukról, és fenntartották maguknak azt a jogot, hogy kizárólag őket lehessen ilyen pozícióban ábrázolni.

4