Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
SZALAY MIKLÓS: Tárgyi világ és társadalom. A művészetfogalom kultúraközi összehasonlításban
SZALAy MIKLÓS Tárgyi világ és társadalom. A művészetfogalom kultúraközi összehasonlításban A szerző e cikkében a kulturális tárgyak rendszerét elemzi, s azt világítja meg, hogy milyen kapcsolat létezik a tárgyak világa és a társadalom között. Erveléséhez a Ghánában élő asantik székeinek példáját veszi alapul. Továbbá kidolgoz egy olyan univerzális művészetfogalmat, amelynek segítségével lehetővé válik, hogy művészeti alkotásként értelmezzünk tárgyakat olyan társadalmakban is, amelyekben ez a fogalom nem használatos. Szimbólumok Joseph Roth Das Spinnennetz (A pókháló) című regényének filmváltozatában szerepel egy helyen a következő megállapítás: „Elpusztítjuk a társadalmat, ha elpusztítjuk a szimbólumait." A szerző itt emlékművekről és épületekről beszél. Ez a mondat ugyanakkor arra is utal, hogy ezek dolgok - szimbólum minőségükben - a társadalmi rend alkotórészei. 1 De nemcsak az épületek jelentenek többet annál, mint amit anyagi voltukban és közvetlen funkcionalitásukban megjelenítenek, hanem minden egyéb is, amiből a tárgyi világ összetevődik. Ha a dolgok nem többek önmaguknál, akkor csak puszta tárgyak, az anyagi kultúra ergológiai értelemben vett részei. Azáltal válnak szimbólumokká, hogy önmagukon túlmutatnak, és valami másra utalnak. Ezt különböző módon tehetik meg. Bennünket most a tárgyi világ társadalmi retorikája és értelemképző teljesítménye érdekel. Ennek során az ülőbútorok kategóriájával foglalkozunk, mindenekelőtt a ghánai asantik székei kapcsán. Fejtegetéseink eredményeképpen pedig végül egy egyetemesen alkalmazható művészetfogalom meghatározásához jutunk el. Sylvia Schomburg-Scherff (I 990) azt javasolta, hogy bővítsük ki és másképp hangsúlyozzuk azt a hagyományos esztétikumfogalmat, mely a művészi érzékenységgel megvalósítható és észlelhető dolgokra utal. Schomburg-Scherff az „esztétikumot" össze- £ köti az élet- és a társadalmi világ érzéki strukturálásához fűződő kérdésekkel, illetve Alexander Baumgartenhez kapcsolódva az érzéki megismerés cselekedeteivel. Ebben az ér- gfs telemben az, amit mi a tárgyak társadalmi retorikájának nevezünk, a társadalmi lét észtétikai közvetítésének egyik lehetséges formája. A különböző viselkedésmódok, gyakorlatok, szokások és más kulturális megnyilvánulások hasonló módon kibontakoztathatnak egy ilyen jellegű retorikát.
