Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

KEMÉNY MÁRTON: Gazdálkodási minták - kapcsolatháló - közösségi norma. Egy kapitalizálódó falu agrárlakosságának társadalmi kötelékei

KEMÉNY MÁRTON Gazdálkodási minták - kapcsolatháló közösségi norma. Egy kapitalizálódó falu agrárlakosságának társadalmi kötelékei Jelen tanulmány egy dél-zalai falu (tágan értelmezett) agrárlakosságának vizsgálatán keresztül keres választ arra, hogy a foglalkozásszerkezet 20. századi radikális megváltozása az egyének által választható értékrend és a közösségi jelleg milyen átalakulásához vezetett. A paraszti, munkás, vállalkozói és egyéb minták egymással összefonódva, bár eltérő hangsúllyal, a különböző korszakokban mindvégig jelen voltak/vannak, s nemcsak egyéni, illetve családi stratégiákban, hanem a reciprok, piaci és redisztributív viszonyokat mindvégig magába foglaló kapcsolathálón keresztül a „több lábon állást" előtérbe helyező közösségi norma szintjén is. A falu viszonylagos kontinuitása ezért éppúgy a 20. századi folyamatok részének tekinthető, mint a társadalom egészének alig egy nemzedéknyi idő alatt való átformálódása. A lz 1989-es rendszerváltást követően a kárpótlási, szövetkezeti átmeneti és egyéb földtörvények eredményeként oly módon alakult át az agrárium szerkezete, amely részben a szocialista mezőgazdaság berendezkedését őrizte meg, részben pedig a kapitalista magángazdálkodáshoz való visszatérés lehetőségét biztosította, a kollektivizálással félbeszakadt stratégia, sőt életmód újrakezdésének reményét keltette. Ugyanakkor a rendszerváltás előtti mintegy fél évszázad alatt átrendeződött a társadalom, új életmódminták jelentek meg, illetve terjedtek el, és a mezőgazdasági technika is jelentős fejlődésen ment keresztül. A mai, modern eszközök és módszerek az új kapitalista árutermelésre berendezkedett gazdasági struktúrában sok tőkét és - intenzív kultúrák hiányában nagy területeket igényelnek. Ezek a legtöbb család számára elérhetetlenek, korszerűtlen eszközökkel, módszerekkel és kevés földön pedig nem lehet a megváltozott életmódbeli igényeket kielégíteni. Mindez egy sor kérdést vet fel: • Az egyének, illetve családok gazdálkodási stratégiáinak milyen és hányféle választható mintája van ma, és ezek hogyan realizálódnak? • A minták közötti egyéni választásoknak a kényszerűségek mellett milyen kötelező közösségi normák szabnak határt, és ezek miként valósulnak meg? gJE • Milyen mértékű folytonosság figyelhető meg a minták és normák terén a 20. században gyors egymásutánban bekövetkező korszakváltások, az egész társadalom átformálódása ellenére? Miben érhető tetten a hagyományozódás folyamata, milyen mértékben alakulnak ki generációk közötti különbségek? • Mindezeket a mintákat és normákat milyen lokális kapcsolatháló terjeszti és működteti? A kapitalizálódó falvakban a piaci viszonyok mellett milyen szerep jut a helyi társadalmi intézményeken alapuló reciprok és redisztributív kapcsolatoknak? 2