Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

SZALAY MIKLÓS: Történelem és művészet (Földessy Edina interjúja Szalay Miklóssal)

részéről, legalábbis ami a koiszanok történelmét illeti. Elsőnek írtam meg- hogy itt csak a könyv harmadik, két példaként fölhozott tanulmányt tartalmazó részére térjek ki - a fokföldi szánok és az európai telepesek kapcsolatának, összeütközésének történetét I 770 és 1879 között; a kultúrák találkozásának történelmi perspektívában való szemléletét akartam vele példázni, melynek tanulmányozásában az etnológiai történetírás egyik fő feladatát láttam és látom. Milyen forrásanyagra támaszkodott, és milyen módszerrel közelített témájához? Miben tartja iránymutató műnek? Szándékom először az volt, hogy a témát a felől a vita felől közelítsem meg, mely a I 9. század végétől folyt az etnológiában és a történettudományban a szánok és a telepesek viszonyáról. Hamar láttam azonban, hogy a vitázok úgy érveltek, hogy nem ismerték eléggé a történelmi tényeket. A forrásanyag ismeretében hamar kiderül, hogy egyes problémák, melyek a vita tárgyai, nem is problémák.

8 Ezért került előtérbe ebben az írásban az adatok bemutatása. A források: hivatalos dokumentumok, azaz beszámolók, levelek, naplók, tanúvallomások, proklamációk, statisztikák; a szánok között működő misszionáriusok naplói, levelei, publikációi; utazók leírásai. Ezenkívül nagyon tanulságos volt, főleg heurisztikai szempontból, az 1970-1980-as években a kalahári szánoknál folyó „civilizáló" munkálkodások megtekintése, melyekhez hasonlóak lehettek a 19. századi ilyen irányú tevékenységek több száz kilométerrel délebbre. E sokféle, olykor nagyon aprólékos anyagot összegezve elég kerek képet lehet festeni a tárgyról. Tanulsága ennek az írásnak az is, hogy ha türelemmel keresünk, találunk ott is, ahol nem is sejtenénk. Ebből azok okulhatnak, akik azt állítják, hogy az etnológia nem foglalkozhat történelemmel, mert az általa tanulmányozott népek múltja nincs dokumentálva. Iránymutatónak ez az írás, mely később bővített formában megjelent angolul is,

9 főleg azért nevezhető, mert a szánok és az európai telepesek találkozását nem csupán kulturális jelenségként tárgyalja, ahogy ezt például - az akkori etnológia szellemében - egy korábbi, német szerzőtől származó tanulmány tette,

10 hanem akként, ami volt: komplex történelmi eseményként, a kulturális mellett a politikai, társadalmi és gazdasági összetevőkkel, azaz úgy, ahogy, mint gondoltam és gondolom, hasonló esetekben el kell járni. Kulcsfogalom ebben a szövegben az akkulturáció. De ezen én, ellentétben az akkori naiv etnológiai használattal, nem úgyszólván magától és magában, suigeneris végbemenő kulturális alkalmazkodási folyamatot értek, hanem olyat, melynek kiváltásában, méreteinek és irányának meghatározásában nagy és elsőrangú szerepet játszanak más, nem kulturális történelmi tényezők. Ezek ennek a folyamatnak elválaszthatatlan részeiként kezelendők. így nézve a szánok integrálódása a gyarmati társadalomba (ami sokkal nagyobb mértékben következett be, mint azt eddig föltételezték), alkalmazkodásuk a telepesek életformájához és szokásaihoz, nemcsak - az adott körülmények között célszerű kulturális teljesítmény, hanem - mivel közvetve vagy közvetlenül kényszerített volt - a gyarmati erőszak kifejeződése is. A másik tanulmány, mely szintén a kultúrák közti kapcsolatok történelmi nézetben való tanulmányozását példázza, a misszionáriusok tevékenységét vizsgálja a koiszanok között I 792-től I 909-ig, és megpróbál többek között fényt deríteni arra a kérdésre, hogy