Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

SZALAY MIKLÓS: Történelem és művészet (Földessy Edina interjúja Szalay Miklóssal)

hogyan „történik" a történelem, milyen mozgatóerői vannak, és ezek hogyan viszonyulnak egymáshoz. Központi kérdés a szándék és az effektus viszonya. A London Missionary Society misszionáriusai a 18. század végén feljövő filantróp mozgalom szellemében olyan nevelői, tanítói, képzési tevékenységet szándékoztak végezni a 19. század első felében a koiszanok között, mely gondolkodási, viselkedési, gazdasági és főleg politikai, jogi szempontból azonossá, illetve egyenrangúvá tette volna őket a telepesekkel. De munkájuk hosszabb távon a gazdaság, a politika és a jog, azaz az életkörülmények szempontjából szinte a fordítottját eredményezte annak, amit vártak tőle. Ez mit jelent pontosan? Kérem, hozzon rá példát! Azt okozta ugyanis, hogy - leegyszerűsítve mondva - a koiszanok felvett kultúrájuk révén elidegenedtek a kulturális hagyományait jobban megőrző fekete, bantu nyelvet beszélő népességcsoporttól, amellyel összefogva - a századfordulón, a misszionáriusok megérkeztekor sor került egy közös, részben sikeres ellenállási megmozdulásra - komolyerőt alkothattak volna a gyarmati terjeszkedés és elnyomás ellen. A fehér társadalom így könnyen uralhatta és alacsony státusba süllyesztve gazdasági és politikai céljainak megfelelően kezelhette őket. A koiszanok kulturális elhatárolódása ezenfelül megkönnyítette az elkülönítés elvén alapuló apartheid állam felépítését is, ami ugyancsak ellentétes volt a misszionáriusi elkötelezettség céljaival. Csak most, a demokratikus DélAfrikában gyümölcsözhet az az európai értelemben vett ismeretet, tudást, versenyszellemet, szorgalmat és becsületet magasra értékelő kulturális hagyomány, melyet a London Missionary Society emberei, karöltve más missziós társaságokkal, a 19. században megalapoztak a fokföldi koiszanok között. Ez a szöveg- mint az előbb említett is-föl akarja továbbá hívni a figyelmet a kutatás által általában mellőzött „gyarmati helyzet" tanulmányozásának a fontosságára, melyben a tengerentúli népek nagy része már élt, mikor a kutatás tárgya lett. Ennek vizsgálatával milyen eredményekre lehet jutni? A legtöbb monográfia úgy kezeli a bemutatott népcsoportot, mintha az a gyarmati rendszertől függetlenül, úgyszólván azon kívül, de más népektől is elkülönülve, minden kapcsolat nélkül élte volna életét, egy történelemtől mentes etnográfiai jelenben. Ezek a népek is részei a történelemnek, éspedig nem csak passzív módon, mint az a konszolidálódott gyarmati rendszer idején és a vele szinkrón etnológiai terepkutatás fénykorában tűnt. Az etnológia feladata erre rámutatni. Mennyire más és mennyire differenciált képünk van ma például a szánokról, beleértve a Kalahári sivatag területén élőket is, mióta az idevágó kutatásban a történelmi szemlélet érvényesül! (A releváns irodalomra 1995-ig utalok The San and the Colonization of the Cape [A szánok és a Fokföld gyarmatosítása] című írásomban.) Milyen egyéb műveit emelné még ki a tudománytörténet terén végzett munkásságából? írtam például az 1980-as évek közepén a német historizmus és az amerikai kulturális relativizmus viszonyáról,

11 bemutatva, hogy a kulturális relativizmus a historizmus mo-