Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
Tabló - Bővülő könyvtár Biczó Gábor, szerk.: Antropológiai irányzatok a második világháború után Szűcs Balázs
vegekhez pedig értelmező lábjegyzetek kapcsolódnak. „Ez a segédlet azok számára is hozzáférhetővé teszi a szövegeket, akik egyáltalán nem jártasak a kulturális antropológiában vagy a szociálantropológiában" - olvashatjuk az előszóban (9. p.). A lábjegyzetek egyes esetekben annyira szellemesek, hogy már csak ezért is sajnálhatjuk, hogy egyes szövegek kimaradtak a magyar fordításból. Az eredeti kötet terjedelmi okokkal indokolja, hogy a szövegek nagy részét rövidebb-hosszabb húzásokkal adja közre (a kihagyott részeket mindenhol jelölik, s rövid tartalmi összefoglalóval váltják ki a hiányzó szövegrészt). Az antropológia klasszikusainak egy része s az újabb törekvések néhány képviselőjének egy-egy munkája már megjelent magyar fordításban, azonban nem oly nagy számban, hogy ne tudnánk egy kisebb könyvespolcon elhelyezni azokat. A magyar nyelven megjelent munkák kis száma az egyik szempont, melyben az/lníropos sorozat előszava megnevezi a munka célkitűzését: „A modern társadalmi diskurzus egyik legmeghatározóbb tudományterületének, az interdiszciplináris és holisztikus kulturális antropológiának magyarul hozzáférhető szakirodalma szegényes és hiányos. A tudományterület klasszikusainak többségét, akárcsak a kurrens szakszövegeket szinte kizárólag világnyelveken ismerheti meg az érdeklődő olvasó." (7. p.) Ami kimaradt a magyar nyelvű kötetből: a 19. századi evolucionizmus (Spencer, Tylor, Morgan, Marx-Engels, Freud), a szociológiai gondolkodás klasszikusai (Dürkheim, Mauss, Weber), a történeti partikular izmus (Boas, Kroeber, Radin), a funkcionalizmus (Malinowski, Radcliffe-Brown, Evans-Pritchard), a kultúra- és személyiségiskola (Benedict és M. Mead), valamint Steward és White, egyszóval a tudománytörténet azon magyar nyelven részletekben hozzáférhető fejezetei, amelyek megalapozták az antropológia újabb diskurzusait. Kimaradtak továbbá az újabb írások közül Turner, Geertz, Crapanzano magyarul ugyancsak részben hozzáférhető munkái. 1 A gyűjteményben a következő fejezetekkel találkozhat az olvasó: kulturális ökológia és neoevolucionista elmélet (Murdock), ökológiai materializmus (Harris, Rappaport), etnotudomány és kognitív antropológia (Conklin, Tyler), strukturalizmus (Lévi-Strauss, Leach), szociobiológia (Wilson, Friedlander), antropológia és gender: a feminista kritika (Slocum, Ortner, Llewelyn Davies), szimbolikus és interpretatív antropológia (Douglas), posztmodern antropológia (Rosaldo). Érdemes a két szélső (nemcsak a kötetben, de vélhetően az antropológiáról vallott felfogásban is a végső határlehetőségeket képviselő) tanulmányt megvizsgálni: míg George Peter Murdocknak a HRAF (Human Relations Area Files - „Emberi Kapcsolatok Areális Tára") néven ismert rendszere a teljes és radikális személytelenséget célozta meg és példázta az 1950-es években, Renato Rosaldo a kikerülhetetlenül személyes tapasztalat kiváltotta megértést és szövegben való megformálását jeleníti meg. E szélső pontok köré szerveződik a szöveggyűjtemény. Jelen recenzió eleve meg sem kísérli a szövegválogatásban szereplő összes írás ismertetését, hiszen az olyannyira széttartó témák és megközelítések szerepeltetése, mint a strukturalista mítoszelemzés klasszikus darabjaként ismert A Qenezis mint mítosz (Edmund Leach), a kultúrát materialista módon értelmező Az indiai szent tehén kulturális ökológiája (Marvin Harris) vagy a kritikai szemléletű A gyűjtögető asszony: férfi-egyoldalúság az antropológiában (Sally Slocum) éppen azt hivatott bemutatni, mennyire differenciálttá vált az antropológia kérdéshorizontja az elmúlt évtizedekben. Amire talán érdemes felhívni a figyelmet, az a kötet kiegyensúlyozottsága. Ez nem a
