Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - Tárgyak hálójában Michael Brian Schiffer, ed.: Anthropological perspectives on technology Wilhelm Gábor

illetve az eddigi munkáiban az ezzel kapcsolatos ismereteire és tapasztalataira támaszkodik az elemzéskor is. Arra kíváncsi, hogy a személyes, tapasztalati tudás mennyire illeszthető bele egy tudományos modellbe. A felhasznált elméleti háttér bemutatásakor - nem véletlenül - Bourdieu ftabt'íuselméletére, Gatewood ( 1985) cselekvésértelmezésére és Hutchins (1995) megosztott megismerés megközelítésére hivatkozik. Keller felfogásában a készségen alapulú cselekvések a külső szemlélő számára ugyan lineáris folyamatként jelenhetnek meg, aktuális végrehajtásuk azonban sokkal strukturáltabb. Magában foglal tudatos döntéseket, tervezést, de legalább ennyire készségszintű, kifejtetlen tudást, mintákat, melyek szervesen illeszkednek bele egy általánosabb szerkezetbe az adott pontokon. Keller Hutchins ( I 995) nyomán amellett érvel, hogy a készségek hátterében megragadható technológiai ismeretek ugyanolyan típusúak a hagyományos technológiába sorolható egyéni cselekvésekben, mint a komplex, többszereplős ipari technológiákon belül, éppen ezért ugyanaz az elméleti és módszertani keret alkalmazható mindkettő kutatására. Marcia-Anne Dobres (University of California) részben az Ingold által felvetett problémából, azaz művészet és technológia hagyományos szembeállításából indul ki, részben szélesíti az eddigi elemzési keretet. Szinte kötelező jelleggel ismerteti azt a „hagyományos", az antropológián (illetve a régészeten) belül is elterjedt „standard" nézőpontot, mely szerint a technológia egyenlő az anyagi kultúra létrehozásával, és vagy gyakorlati, vagy szimbolikus célok elérésére alkalmas eszköz, és amellyel szemben Dobres a saját elméletét kifejti (47. p.). A hagyományos szemléleten belül a szimbolikus értelmezés a már elkészült eszközökre, tárgyakra, pontosabban ezek kulturális használatára összpontosított, és egyáltalán nem foglalkozott a készítés folyamatán belüli cselekvésekkel, ezek motorikus és percepciós folyamataival (28. p.). Dobres célja éppen ezért a készítés, alkotás aktív működésének hangsúlyozása, a készítés és a használat összefonódásának, a technológia társadalmi keretére jellemző interszubjektivitásnak az előtérbe állítása, hiszen az általa alkalmazott elméletben ezen alapul a használat során konstituálódó jelentés is. A materiális alkotás és a szimbolikus konstrukció, jelentésalkotás ugyanis ebben a szemléletben ugyanabból a szálból szövődik. Éppen ezért a technológia antropológiai vizsgálata nem tekinthet el az anyagi kultúra alkotásainak észleleti és testet öltő aspektusaitól, melyek valamennyi cselekvésünk velejárói. A megtestesülő társadalmi tapasztalatban a technológia és a művészet egyaránt osztozik, így a jelentésképzés mindkét terület folyamatait egyaránt végigkíséri. A készítés aktusai ebben a keretben a társadalmi folyamatok helyei. A felvetődő kérdéseket Dobres az európai felső-paleolitikumból származó példákon teszteli, főképp a csonteszközökkel kapcsolatos saját kutatásai kapcsán. Alapvetően a technikai választások társadalmi kontextusa érdekli, a konkrét technikák, megoldások és alapanyagok közötti aktuális döntések háttere. Bryan Pfaffenberger (University of Virginia), a technológia kutatástörténetének, a mérnöki tudományoknak és a számítógépnek mint kulturális tárgynak a specialistája (Pfaffenberger 1992) a szimbolikus viselkedés területén folytatja a Dobres által felvetett témát. Ez az a terület, mely leginkább összekapcsolódik a társadalomtudományokon belül a tárgyak és a technológia kutatásával. Pfaffenberger azonban arra kíváncsi a Trobriandsziget lakóinak rituális házépítése kapcsán, mi történik az első pillanatra nem szimboli-