Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Tabló - A térfoglalás és az üresen maradt helyek György Péter: Az eltörölt hely- a Múzeum. A múzeumok átváltozása a hálózati kultúra korában Frazon Zsófia

növekedése. A változások hatására élénkül a múzeumra mint intézményre irányuló kutatás, ami nemcsak az írásművek számának növekedésében, hanem a teoretikus megközelítés erősödésében is érzékelhető. Magyarországon a korai időszak intézményi alapvetéseit tartalmazó munkák után hosszú csend következett, és csak az utóbbi évtizedben tapasztalható némi élénkülés. De a gyűjteményi szempontok irányából a teoretikus és módszertani kérdések felé lassú az elmozdulás. Elméleti alapokon nyugvó fogalomtisztázásra, az etnográfia/antropológia és a múzeumelmélet kérdéseinek összekapcsolására, a múzeumelméleten keresztül megfogalmazott tudománykritikára, elmélet és gyakorlat egymásra vetítésére csak kevés példát találhatunk.

6 A múzeum kommunikatív dimenzióinak és mediális sajátosságainak, a kulturális reprezentációk tudás-hatalom összefüggéseinek elemzése tekintetében szintén széles tér áll a muzeológusok és a teoretikusok rendelkezésére. Elgondolkodtató, de tény: nálunk még nem született olyan könyv, amelyben egy (vagy több) intézményre vonatkoztatva ezek a kérdések módszeresen összerendezve, elemző módon jelennének meg, túlmutatva a tanulmány/tanulmánykötet műfaji keretein. Ez az állapot még inkább hangsúlyozza György Péter könyvének témaválasztását és tudományos térfoglalását, annak ellenére hogy az elemzett „egy példa" (New York, Természettörténeti Múzeum) az olvasók egy részének nem hozzáférhető, ami sok tekintetben gyengítheti a mondanivaló súlyát. A példa, a tanulmány és a könyv A könyv egy korábbi tanulmány (György I 998) továbbírt és -gondolt szövegváltozata, ugyanazon példa tágabb kontextusba állításával: „[...] különösen fontos volt számomra, hogy a 2000-ben felépült új szárny, a Rose Center, tehát a planetárium létrejöttével beállott változásokat is belefoglalhassam szövegembe" - fogalmaz a szerző (9. p.). A két szöveg közötti változások és kiegészítések megtalálása lehetőséget teremthet a teoretikus keret elemeinek kibontására, továbbá közelebb vihet a szerző személyes tapasztalatainak múzeumelméletté fordításához. Az alábbiakban nem egy filológiai elemzés részletgazdag szöszmötölésével, hanem a bővülő téma- és fogalomkör, továbbá a műfajváltás körülményeinek vizsgálatával próbálok közelebb kerülni a személyes tapasztalat és a múzeumelmélet között meghúzódó fordítási eljárás körülményeihez. A tanulmány (amelynek címe szintén nem tartozik a könnyű műfajok közé: Noé bárkája, Bábel tornya, Édenkert. Kolonializmus, relativizmus és szürrealizmus a Central Park tőszomszédságában) a reprezentáció, a múzeum és a vizuális megjelenítés kérdésein keresztül egy esetet, történetet rekonstruál: az állandó kiállítás változását és változatlanságát. A leírásban erős az ott voltam, láttam, (többször) megfigyeltem, leírom, elemzem megközelítés, ami nagyon hasonlít a terepen mozgó, a jelenségeket résztvevő módon megfigyelő, lejegyző és elemző antropológus magatartásához. A szöveg legmélyebb részei a múzeumot és a kiállítást leíró és elemző fejezetek (György I 998:20-55), amelyben a szerző igényesen nagy (elsősorban amerikai) szakirodalmi apparátust vonultat fel és használ, törekszik a fogalomtisztázásra, fogalombeemelésre, úgymint: múzeum/emlékmű, múzeum mint kontakt zóna, kategorizáció és paradigma, metaforikus megközelítés lehetőségei. Elemzését ezen fogalmak és megközelítések keretei között