Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

AZARY BEATRIX: A szájhagyományozott történelem kutatása (Biernaczky Szilárd levélinterjúja Jan Vansinával)

tudományos „tettét", több évtizedes, könyvekben és dolgozatokban gazdag, magas színvonalú munkásságát, illetve annak hatását: „Az »Oral Tradition« [Vansina alapkönyve angol nyelven - B. Sz.] - bár a szerző nem többre, mint egy bevezetésre gondolt - elemi erejű hatást váltott ki. A műre való hivatkozások nemcsak az afrikanisták lábjegyzeteiben jelentek meg, hanem az orális hagyománnyal foglalkozó történészek, mi több, az antropológusok és a folkloristák hivatkozásaiban is. A középkoros történészi és antropológiai felkészültséggel rendelkező Vansina e kötetének megírásakor azt a benne kialakult egészséges megbecsülést kamatoztatta, amely számára a terepmunka sajátos kihívásának egyértelműségéből, illetve annak nagyraértékeléséből fakadt. Annak ellenére, hogy e könyv úttörő jellegű munka, és megjelenését követően igen sok más mű látott a témakörben napvilágot - beleértve a szerző továbbgondolásait is -, az »Oral Tradition« megmaradt az egyedüli eszköznek azon történészek számára, akik szóbeli forrásokat használnak kutatásaik kibontása és indoklása céljából." (Henige I 982:2 1-22.) Jan Vansina professzor tudományos pályafutásának sajátos vonása, hogy jelentős terepmunkák (1953-1 956: a kubák földje, Nyugat-Kasai, Zaire, 1957-1960: Ruanda és Burundi, 1963-1964: tiók földje, Brazzaville Kongó),

3 valamint számos fiatalkori tanulmány és könyv

4 után viszonylag korán megalkotja a Henige által is említett alapvető elméleti kötetet (Vansina 1961), amely azután meghatározóvá válik a tudós következő évtizedekben megvalósított tevékenységében. Az 1961 -ben francia nyelven kiadott, néhány évvel később ( 1965-ben) angol nyelven megjelentetett, olasz kiadásában (1976) egy új, hosszabb fejezettel kiegészített, eközben és később spanyol, svéd, lengyel, orosz, végül arab (1981) nyelven is napvilágot látott, utóbb erősen átdolgozott formában, mondhatni „új könyvként" közreadott (I 985), menet közben pedig számtalan egyéb elméleti tanulmánnyal körüljárt Oral Tradition

5 gyakorlati „próbaköveinek" számítanak empirikus bázison végzett elemzőértékelő kutatásai (Vansina 1972; 1973; 1978; valamint a gyűjtési anyagokra támaszkodó nagyszámú dolgozat). Munkásságának ugyanakkor egy újabb fontos, de talán kevésbé értékelt és figyelemmel kísért törekvése, hogy az úgynevezett ethnohistória területén - ha ilyen egyáltalán persze létezik - az egyedül járható ideális úton jár (lásd például a Kingdoms of Savanna című könyvét [Vansina I 966]), ugyanis az (írott vagy szóbeli) források jellegétől füg^ getlenül annak a módját keresi, miként lehet az afrikai népek „saját történelmét" rekonstÍN ruálni. Miként lehet azt a történelmet megírni, amely nem a fehér vagy éppen az arab £ behatolások és a nyomukban keletkezett „írásos feljegyzések esetlegességeinek a követ2- kezménye". Miként lehet e legtöbbnyire igen egyoldalú képet festő források adatai mogé r

J2« hatolva az eredeti és valóságos afrikai múltat vagy legalább annak a körvonalait a felszín;S re hozni. A Wisconsin Egyetem emeritus professzora tudományos tevékenységének ugyanakkor különösen tiszteletreméltó és példaadó vonása az, ahogyan lankadatlan erőfeszítéssel csiszolja tovább korábbi munkáit. Jól látható ez például a jeles elméleti mű, az Oral Tradition mentén felsorakozó, különféle elvi kérdéseket feszegető dolgozatok esetében. Ugyanakkor érdemes felfigyelni arra a továbbgondolási folyamatra, mind gazdagabb és elmélyültebb megoldásokat javasló munkákra, amelyek a zaire-i kuba etnikai ^-^4 csoporttól gyűjtött sokrétű és gazdag hagyományanyagra irányulnak, és amelyek első