Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
KESZEG VILMOS: A „mai nap" mint rítus és mítosz
KESZEG VILMOS A „mai nap" mint rítus és mítosz Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a mai napot mint rítust és mint mítoszt értelmezze. Rítusként alkalmas az idő tagolására, az események koherenciájának szervezésére, mítoszként pedig korábban csomagolt tartalmak kibontására és érvényesítésére. Az értelmezés - az egyéni viselkedésre, valamint a relevancia és redundancia együttes érvényesülésére összpontosítva - Herman Bausinger „párhuzamos különidejűség" fogalmához kapcsolódik. A mai nap rítusait elemezve, e rítusoknak a társadalmi szférát (viszonyok, szerepek) megjelenítő, felújító és megerősítő szerepét hangsúlyozva Maurice Bloch „múlt és jelen a mában" metaforájához közeledik. 1 „ A^a reggel az urak felgyűlvén, akik búcsúztanak és el akartának menni a főrendek közül az szükségnek miatta, azok is felgyűlének és ki-ki maga memorialisában, minemű szükségben vagyon és hova akarna menni, letötte a Gubernium előtt. És némelyek színt csinálván, azt tötték föl, hogy Havasalföldébe, kiknek magoknak, kiknek az atyjoknak a vajda sok oblatióbal volt. Némelyeknek ott lévő kereskedő emberek adósok, abból élnek. Kik kölcsön kereskedő emberektől kérnek, ergo quietantias, hogy Erdélyben a cselédjek megfizessék. Némelyek pedig csak aperte haza Erdélybe mentenek kéredzeni, nem lévén semmi consolatiójok Havasalföldében, úgy, hogy otthon magokat delineálják magok házoknál. Már mi lesz eventusok, Isten tudja. Látom, némelyek tartanak a kéredzéstől is, félvén a non putamustól, aki itt hamar megesik. A többi között Macskásiné asszonyom is ki akarván kéredzeni - a fia ismét Havasalföldében [van] aki eddig itt köztünk volt -, kinek memorialisát én vittem bé az úrhoz. Kinek az lött a válasza, hogy oly helyre teszik vissza, ahol volt, miért kéredzik" - ezt írta naplójába az I 705. év Szent György havának I 5. napján Wesselényi István. S bár a figyelmünk hajlamos lenne a labancos ^ idők eseményeinek nyomába szegődni, nem tehetjük meg. A napló ugyanis váratlan fordulatot vesz. De olvassuk a következő nap, április I 6. bejegyzését: » „Ma kimentünk én, Haller György és Lázár György uramék, az úr három paripáján £j sétálni és a lovakat is jártatni. Egyéb újságot nem láttunk, hanem a sok lovas strázsákat vojg a város körül, circiter tíz helyen körös-körül." (Wesselényi I 983. 2 ) g_i Dolgozatunk nem kívánja az I 674-ben született, I 734-ben elhunyt, a Habsburg-ellenes harcokat kezdeményező Wesselényi Pál fiának, Wesselényi Istvánnak - aki az I 709ben kinevezett erdélyi kormányszerv, a Deputatió tagja, majd elnöke, majd 1713 után a főkormányszék tanácsosa, elnöke, a gubernátori tiszt többszörös jelöltje volt - naplóját elemezni. Az előbbi sorok idézésével csupán a kutatási ötletet felvillantó helyzetet szeretnénk érzékeltetni. Az olvasó ugyanis olyan kérdésekkel találja magát szembe, mint hogy mit jelentett a ma az akkori naplóírónak. Milyen (naplóírói, emberi) tapasztalatok, I 87
