Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
Tabló - A nejlonszálak muzeográfiája. Intellektuális portré. Nina Gorgus: Der Zauberer der Vitrinen. Zur Muséologie Georges Henri Rivieres Frazon Zsófia
megélt Documents 7 című folyóirat írásainak, képeinek és szerkezetének elemzése. Több elgondolkodtató észrevételt fogalmaz meg, amelyek közül most csak egyet szeretnék hangsúlyozni. Megállapítja, hogy a szürrealizmus és az etnológia társadalmi és tudományos szerepének fontos közös pontja, hogy mind a két gondolkodásmód osztotta a „magas" és az „alacsony" kultúra szétválasztásának lehetetlenségét, és ezen keresztül rámutattak a „dolgok" szemlélhetőségének egyfajta nem nyugati alternatívájára és a (saját) kultúra ironikus részt vevő megfigyelésének lehetőségére (Clifford I 994b: I 30). Ez tulajdonképpen nem más, mint a modern kulturális relativizmus, vagyis egy modern etnográfia, amelyben helye van az iróniának, a városnak mint terepnek és az egymás mellé helyezésnek, az újraértelmezésnek mint technikának (Clifford I 994b: 120, I 34)Ezen jellemzők alapján az etnológia egy csónakban evezett a szürrealizmussal, egymásra találtak, és erősítették egymást, legalábbis az I 920-as évek Párizsának nyitott/zárt világában. Clifford szerint a Documents nem más, mint egy furcsa múzeum, vagy ahogy fogalmaz, egyfajta perverz gyűjtemény (Clifford 1994b: I 34), ami nemcsak dokumentál, hanem egymás mellé helyez, relativizál, a kollázs műfaji kereteit a végletekig kihasználva. Gorgus elemzése ezen a ponton emelhető be a szürrealizmusról és etnológiáról folytatott diskurzusba. Szerinte a Documents nem más, mint szürrealista etnográfia, amiben az egzotikus, az erotikus, az ismeretlen, a szokatlan és a töredék előnyben részesítése ugyanolyan fontos, mint a tradicionális értékek bemutatásától való elfordulás. Ezzel a szürrealizmus művészeti formából életérzéssé emelkedett, amely hozzájárult az etnológusok szakmai praxisának megváltozásához is. Gorgus megfogalmazásában Rivière e folyóiratnál eltöltött két éve életútjának utolsó szakasza az etnológiához vezető úton, egyfajta rite de passage (36. p.). Mind Gorgus, mind Clifford esetében igazolttá válik a részletekkel való szöszmötölés fontossága, hiszen leginkább ezen az apró szemű hálón keresztül válik láthatóvá Rivière muzeográfiájának valódi jelentősége, és így nyílik mód kiállítási elveinek, eljárásainak és hangulatainak megértésére is. Rivière elfogadta, hogy a kultúra csak fragmentumaiban hozzáférhető, és leküzdhetetlen vágyat érzett a kulturális fragmentumok múzeumi reprezentációja iránt, miközben nem feledkezett meg a múzeumi kontextus idegenségéről és alakíthatóságáról. Kiállításaiban nem alkalmazott kosztümös bábukat, rekonstruált falusi díszletet és a telezsúfolt vitrinekben a tárgyak legyezőszerű elrendezését. A kiállításaihoz modern, fém-üveg tárlókat használt, amelyekben fénnyel irányította a figyelmet, a tárgyakat szakszerűen feliratozta, és bőséges információba ágyazta, továbbá a kiállításokat kiegészítő programokkal keretezte, filmekkel, előadásokkal, zenei rendezvényekkel (48-52. p.). A kontextus felépítésének ez a módja egy új metodológiai és esztétikai szintet jelentett a muzeológia történetében, amely azonfelül, hogy ihletet merített az avantgárd művészet gondolkodásmódjából, kiegészült a múzeum mint kutatóhely és laboratórium koncepciójával, ami lehetőséget teremtett a tudományos kontextus szakszerű felépítésére.
