Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)
Tabló - Egy (újabb) könyv Erdélyről. László Kürti: The Remote Borderland. Transylvania in the Hungarian Imagination Feischmidt Margit
elején olyan utalásokat tesz, amelyek alapján azt várnánk, hogy egyszer csak előkerül a román nemzetépítő diskurzusok és politikák vizsgálata is. Aztán mind kevésbé reméljük. De tény, hogy mindvégig nem kapunk világos választ arra a kérdésre, hogy szándékában állt-e ezt vizsgálni, csak nem sikerült neki, vagy nem is volt szándéka, csak elfelejtette ezt világossá tenni az olvasó számára. Erdélyről a magyar nacionalizmus vonatkozásában is különbözőképpen lehetne beszélni. Kürti elemzésének elméleti fókuszpontjában a magyar nacionalizmus területi szemlélete áll, mert azt gondolja, hogy ez tudja magyarázni azt a szimbolikus jelentőségét, amelyre Erdély az elmúlt kétszáz évben szert tett. E szemlélet előzményei Keletés Közép-Európában Fichtéig és Herderig nyúlnak vissza, akik a közös nyelv mellett a közösen birtokolt területet tekintették a nemzet meghatározó vonásainak. 2 A nemzet területi és nyelvi meghatározottságának paradigmáját a kommunista nemzetszemlélet sem tudta megszüntetni, mert egyfelől nem is akarta (lásd a sztálini nemzetfogalmat, amelynek alapelve a nemzetek saját területhez való joga), másfelől ha igyekezett is gyengíteni, mint például azt a kádári nemzetpolitika tette, sikere időlegesnek bizonyult. A nacionalizmusok territóriumcentrikus szemléletének szinte magától értetődő következménye vagy velejárója, hogy különösképpen fontos és érzékeny kérdéssé teszik a határok kérdését, pontosabban azt, hogy hol húzódik a nemzet tulajdonának tekintett terület, a „haza" határa. Még érzékenyebb kérdés ez ott, ahol multietnikus birodalmak széthullása nyomán kialakult nemzetállamok határai sokat és sokszor módosultak. A változtatások belső mozgatórugója Kelet-Európában az az inkonzisztencia, ami a nacionalizmusok területi szemlélete és ezzel együtt a kulturális homogenitás vágya, valamint a régió ama valósága között feszül, amit a politikai nemzeti közösségek és az egy nyelvet beszélő (részben azonos kulturális identitással és történeti emlékezettel rendelkező) etnikai közösségek egybe nem esése hoz létre. Minden korrekciós szándék dacára változatlanul Kelet- és Közép-Európa egyik legfontosabb jellemzője azoknak a multietnikus régióknak a léte, amelyek politikailag az egyik országhoz tartoznak, lakói vagy azok egy része pedig a szomszédos ország iránt éreznek kötődéseket. Ezek a multietnikus régiók általában az országhatárok körül helyezkednek el, a már önmagában is problematikus határok körül létrehozva még annál is problematikusabb határtérségeket. A határtérség - borderland - Kürti könyvének egyik központi fogalma, amit nem is csak kelet-európai jelenségnek tekint. Európában elég általános - mondja, miközben a francia-spanyol határt vizsgáló Peter Sahlinsra ( 1989) hivatkozik -, hogy a határ, illetve ~9 a határrégió fölötti vita az egymással határos és ugyanakkor egymás ellenében meghass tározó nacionalizmusok egyik központi ügyévé lesz, amiben a helyi identitások és érde• kek, valamint a nemzetiek találkoznak - vagy kerülnek szembe egymással. Mit sem töjg rődve e térségek demográfiai adottságaival, a határtérségeket a nemzeti elitek többnyire j| úgy jelenítették/jelenítik meg, mint amihez csak az ő népüknek van köze, és másoknak nem. Ha a stratégia nem működik a jelen vonatkozásában, a múltban hoznak létre olyan zárványokat, amelyekre vonatkozóan mégiscsak állítható az etnikai kizárólagosság. Ezekre a korokra való emlékezés, a róluk való beszéd pedig ébren tartja az „etnikai tisztaság" vagy felsőbbség vágyát, illúzióját. Még inkább így van ez, ha eme múltat megtestesítő szimbólum, műemlék vagy zarándokhely található a vitatott határterületen; az ehhez való rendszeres zarándoklás rituális formát és a történelemkönyveknél jóval nagyobb I y Ö jelentőséget kölcsönöz a kollektív emlékezetnek.
