Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Tabló - Kvalitatív társadalomkutatás és kulturális antropológia. Uwe Flick- Ernst von Kardorff- Ines Steinke, Hrsg.: Qualitative Forschung. Ein Handbuch Kotics József

lóság folyamatjellegét, reflexivitását és diszkurzivitását hagsúlyozza. A harmadik arra utal, hogy az objektív életfeltételek az életvilág szubjektív jelentései révén válnak relevánssá. A negyedik szerint az adatnyerési stratégiák maguk is kommunikatív, dialogikus jellegűek, s ennek következtében az elmélet- és típusképzés a kvalitatív kutatásban maga is a valóság társadalmi létrehozásának perspektivikus rekonstrukcióját eredményezi. A kiterjedt szakirodalomban a kvalitatív társadalomkutatás a jellegzetességeit elsődlegesen a kvantitatív kutatásokkal való oppozícióban ragadja meg. Csak a fontosabb szempontokat említem. A kvalitatív kutatások esetében mindig a vizsgálat tárgya határozza meg az alkalmazásra kerülő kutatási módszereket, és nem fordítva, ahogy az a kvantitatív kutatásokra jellemző. Ez a rugalmasság és nyitottság teszi lehetővé, hogy adekvát adatnyerési és -értelmezési eljárások kerüljenek kiválasztásra. A vizsgálat tárgyát nem alakítják egyedi változókká, hanem a mindennapi összefüggésrendszer komplexitásában és egészében közelítik meg. A kvalitatív kutatás mindig az érintettek nézőpontjából és a perspektívák sokféleségének szem előtt tartásával vizsgálja a tudást és az interakciót. A jelenségeket és eseményeket konkrét eseteken keresztül közelíti meg, azokat nem szakítja ki természetes kontextusukból. Az induktív megközelítésből következik az is, hogy a komplex összefüggések megértésére és nem magyarázatára törekszik. Minden kvalitatív kutatás esetében megfigyelhető, hogy itt az a szerep, amelyet a kutató személye a kutatási folyamatban játszik, reflektált tevékenység, tehát nem tudatosan kizárandó zavaró elem. A kutatói szubjektivitás éppúgy alkotóeleme a kutatási folyamatnak, mint a kutatott szubjektív entitás. A kutató a vizsgálat során tudatosan reflexív viszonyt alakít ki saját viselkedésével, cselekedeteivel, érzelmi megnyilatkozásaival kapcsolatban, s számol azzal, hogy ezek szerepet játszanak az adatok későbbi értelmezésében. A kvalitatív társadalomkutatás történetének főbb szakaszai A kvalitatív szemléletű vizsgálatok elsődlegesen az USA és a német nyelvterület tudományos életében váltak meghatározóvá. Az eltérő tudománytörténeti háttér következtében jelentős különbségek tapasztalhatók a felfogások és az alkalmazott módszerek tekintetében. Robert K. Denzin, aki az amerikai kvalitatív kutatás vezéralakja,

2 a kvalitatív társadalomkutatás amerikai történetében hét szakaszt lát elkülöníthetőnek (Denzin I 997:12-1 8). A kulturális idegenség megértésére irányuló törekvések antropológiai és 12 szociológiai hagyománya jelenti Denzin szerint a kvalitatív kutatások kezdeteit. A 20. ^ század kezdetétől a második világháborúig tartó időszakot a hagyományos kutatás perió- , dúsának nevezi, s fő képviselőiként az antropológiában Bronislaw Malinowski funkcionalista életművét, a szociológiában a chicagói iskola tevékenységét nevezi meg. A modernista szakasz az 1970-es évekig tart. Ez az időszak a kvalitatív kutatások formalizálásának, önálló irányultsággá alakulásának ideje, ekkor jelennek meg az irányzat első kézikönyvei. A harmadik szakasz megnevezésére Denzin Clifford Geertz elmosódott műfajok kifejezését kölcsönzi. Ez a nyolcvanas évek közepéig tartó periódus kutatásait jellemzi. Ebben az időszakban a kutatás tárgyának és metodikájának különböző elméleti modelljei és megértési módjai a meghatározók, amelyekből választani, sok esetben kombinálni tud a kutató, ami műfajkeveredéshez vezet. A szimbolikus interakcionalizmus, 283