Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

Tabló - Kvalitatív társadalomkutatás és kulturális antropológia. Uwe Flick- Ernst von Kardorff- Ines Steinke, Hrsg.: Qualitative Forschung. Ein Handbuch Kotics József

az etnometodológia, a fenomenológia, a szemiotika (és a hermeneutika) vagy a feminizmus jelentik azokat az alternatív paradigmákat, amelyek az elmosódott műfajok periódusának meghatározó irányultságai. A Writing Culture kötet megjelenésétől (1986) számítja Denzin a negyedik szakaszt, amit a reprezentáció krízise elnevezéssel jelöl. Az ismeretek ábrázolásának folyamata, a textualizáció kérdései válnak a kvalitatív társadalomkutatás alapvető meghatározóivá. A valóság részleges érvényű konstrukciójaként tételeződik ebben a peródusban a kvalitatív kutatás folyamata. Az 1990-es évek időszakát az ötödik szakasznak nevezi Denzin, s fő jellemzőjének azt tartja, hogy a narratívumok lépnek az elméletek helyébe. A nagy elbeszélés elveszti érvényességét, a posztstrukturalista elmélet itt is erősen érezteti hatását. A hatodik mozzanat a jelen időszaka, amelyet a posztexperimentális írásmód jellemez. A kvalitatív társadalomkutatás jövőbeli fejlődése képezi Denzin felfogásában a hetedik szakaszt. A németországi kvalitatív kutatások más elvek mentén szerveződnek, s más hangsúlyokat mutatnak. Itt a 20. század kezdeti szakasza elsődlegesen Wundt pszichológiájában gyökerezik. Az igazi áttörés csak a hetvenes évekre tehető, mikor bekövetkezett az amerikai eredmények importja, ezek közül elsődlegesen a szimbolikus interakcionizmus meghonosítása emelhető ki. Ezt az időszakot az eljárásmódokra való koncentrálás periódusa követi, s a kutatási gyakorlat nagymérvű expanziója jellemzi. Szemben az amerikai kutatással, ahol a posztstrukturalista elmélet hatásaként nagyszabású viták zajlottak, a németországi kutatásokban ezek kevéssé kaptak hangsúlyt, sokkal inkább az adatnyerés érvényességének és általánosíthatóságának problematikája uralta a tudományos diskurzust. A nyolcvanas évek vége eredményes időszaka a németországi kvalitatív kutatásoknak. Ekkor született ugyanis két olyan kutatási módszer, amely nem az amerikai hagyományból kölcsönzött: a narratív interjú, amely Fritz Schütze nevéhez kötődik s az objektív hermeneutikának nevezett irányzat. Ezek a módszerek egyre nagyobb jelentőségre tettek szert a németországi kutatásban, elsődlegesen az életrajzi kutatások keretében. A nyolcvanas évek végétől jelennek meg az első tankönyvek, bevezető jellegű tanulmányok (Lamnek 1988; 1989; Bohnsack 1993; Spöhring 1989). A kvalitatív kutatás elmélete és módszerei A kvalitatív kutatás átfogó kategória, s különböző kutatási perspektívákat foglal magá12 ban. Ezek a perspektívák az elméleti pozíció, az adatnyerési technikák és az adatok értel^ mezese alapján különíthetők el. Teoretikus alapelvek először a szimbolikus interakcionalizmus hagyományában lelhetők fel. Ez az irányzat éppen úgy, mint a fenomenológiai szociológia, a szubjektív jelentések és az individuális értelemtulajdonítások iránt érdeklődött. Ezzel szemben az etnometodológia és a konstruktivizmus a fő hangsúlyt a mindennapi élet rutinjaira, a társadalmi valóság konstituálásának kérdéseire helyezte. A harmadik vonatkozási pontot a strukturalista és a pszichoanalitikus beállítódás jelenti, amelyek a latens társadalmi konfigurációk, illetve a tudatalatti pszichikai struktúrák és mechanizmusok vizsgálatát célozták meg. A három elméleti pozícióhoz eltérő kutatási célok és alkalmazott módszerek tartoznak. A szimbolikus interakcionalizmus és a fenomenológia esetében a szubjektum nézőpontja áll az érdeklődés előterében. Az etnome284 todológia és a konstruktivizmus a társadalmi helyzetek, miliők létrehozási folyamatának