Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

PAPP RICHÁRD: Vallási tradíció és kisebbségi kultúra a Kárpát-medencében

lakosa van. Ennek 82 százaléka magyar, míg kilenc százaléka szerb, öt százaléka jugoszlávnak vallotta magát, amely a vegyes házasságban élőket és azok gyermekeit foglalja magában. Feketics nagyközségnek 4542 lakosából 65,9 százalék magyar, 16 százalék montenegrói, 8,8 százalék szerb és 4,9 százalék jugoszláv. 4. Jiddis szó: (a német stadt szóból); zsidók lakta kisvárost jelent. Ilyen azonban csak elvétve volt Magyarországon. 5. Interjúalanyom itt a rituális életből hozott példával határozza meg a párt zsidó aktivistáit. Az előimádkozó az istentiszteletek során egyrészt (hangos imarészletek elmondásával) megadja az imádkozás ritmusát; ehhez igazodik a közösség más része, a „közösség küldöttje" (héberül seliah clbbur), aki a közösség imáját „közvetíti" az Örökkévaló felé (Újvári szerk. 1929:794). 6. Jiddis szó, a latin benedictióból származik; jelentése: megáldani. Személyek megáldását jelenti (vö. Rékai 1997:136-137). 7. A kárpátaljaiak magukat „szfárdnak" nevezik. A szfárd, szefárd a latin nyelvterületen - főleg Spanyolországban - élő és onnan elvándorolt zsidóság gyűjtőneve, az ő istentiszteleti rendjüket vették át a haszidizmus követői (Kárpátalján is). „Itt - a Bethlen téren - az askenázi rítus szerint imádkoznak és meg is szólnak néha, hogy másképp imádkozunk" - mondták. 8. A zsidó vallástól eltért, majd visszatérő embert „báál tsuvának", „visszatérőnek" nevezi a kultúra, mivel a „tsuvá" szó gyöke „visszatérést" jelent. A valláshoz, a rituális életbe a zsidó ember mindig visszatérhet, még ha tudatosan is fordult vele szembe korábban. A „tsuvá" szót sokszor „bűnbánatnak", „megtérésnek" is fordítják más kontextusban (Donin 1997:284-286). 9. A „jiddiskájt" a jiddisben a zsidó szokások ismeretét jelenti. 10. A bócher héber szó, a bechór - elsőszülött fiú - kifejezésből származik, nem házas fiatal férfit jelent, de a jesivanövendékeket is így nevezik (vö. Rékai 1997:136). Az interjúban említett kontextusban jelentése 'tanítvány', csakúgy mint a hószed kifejezés, ami 'jámbor' értelmű. A szefárd kiejtés szerint haszid. Rabbi Izraelben Eliezer, azaz a „Báál Sém Tóv" („Az isteni név tudója") által 1 750 körül Ukrajnában alapított misztikus vallásos mozgalom hívei voltak. A „jámborok" (haszidok), egy-egy cadik („igaz ember") a vallás parancsainak mindenben eleget tévő ember {I Móz 18) köré csoportosulnak. Az idők folyamán több cadikdinasztia alakult ki, amelyeknek tagjait „csodarabbiként" tisztelik (Jólesz 1985:39, 77). A róluk szóló történetek a mai napig példaértékűek a hívő zsidók számára. I I. A „neológia" a kongresszusi zsidóság nem hivatalos elnevezése, amely külön csoportként 1869től alakult ki Magyarországon. Új hitelveket nem vall, ám rítusa eltér a hagyományosnak nevezett ortodoxiáétól. 12. A kórus a hagyományos rítustól eltérő elem a magyarországi zsidó életformában. Említettük, hogy a Bethlen téren a rituális élet tradicionális formákat követ. A kérdést azért érdemes felvetni, mert újra fellépett egy, a kórus újbóli felállítását igénylő csoport, s ez máris megosztja a közösséget. 13. A magát „hagyománykövetőnek", „hagyománytartónak" vagy ortodoxnak nevező zsinagógákban a férfiakat és a nőket karzat, rács vagy függöny választja el egymástól. Ennek héber elnevezése az ezrat násim; az újabb irányzatokhoz tartozó (neológ, konzervatív, reform-) zsinagógákban viszont a nők nem imádkoznak ilyen elkülönített helyiségben. 14- A héber halacha szó jelentése, amely a zsidó rituális törvények összegzése, 'járható út', 'járt út' (vö. Lau 1994:6). Az írott Tan nem részletez minden törvényt, ezért kellett a Szóbeli Tan tudósainak ezeket értelmezni (jólesz 1985:72). A háláchá megmutatja a zsidó ember számára, „hogyan kell élni", a számtalan életszabály megtartása által. „A zsidóság praktikus vallás és arra inti a zsidókat, hogy minden cselekedetükben ragaszkodjanak értékrendszeréhez. Ez a kötelesség éppen abból fakad, hogy az eszmei és a gyakorlati halacha, az elmélet és a mindennapi végrehajtás elválaszthatatlan egymástól." (Lau 1994: 6-7.) 15. „Megszentelés". A szombat és az ünnepek borral és kaláccsal való megszentelése. A szombati