Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

HELTAI GYÖNGYI: Színház és interkulturalitás

HELTAI GYÖNGYI Színház és interkulturalitás A tanulmány színház és interkulturalitás kapcsolatát vizsgálja az 1950-es évek magyar színházában. A szerző az első részben néhány, a „színházi interkulturalitás" fogalmát értelmező művelődéstörténeti, színháztörténeti, színházantropológiai és fordítástudományi megközelítést tekint át. A második részben olyan interkulturális jellegű ellentmondásokat vizsgál, melyek egy politika által kikényszerített „kulturális transzfer", a magyar színház erőszakos szovjetizálása nyomán keletkeztek. Ama radikális váltás következményeit vázol, melyek a szocialista realizmus kötelező alkalmazása nyomán léptek fel a döntően magánszínházi szórakoztatásra specializálódott magyar színházban. Elsősorban azon eljárásokat vizsgál, melyekkel a Fővárosi Operettszínházban el- és befogadhatóbbá igyekeztek tenni az ismeretlen szociokulturális közeget reprezentáló, import szocialista operetteket. Végül néhány olyan példát elemez, ahol az interkulturális tényezők figyelembe nem vétele vezetett félreértésekhez, botrányhoz, egyes szovjet, kínai darabok bukásához. A színházi interkulturalitás társadalomtudományi megközelítései A színházművészethez kapcsolódó kutatásokban az 1960-as évektől - a tömegkultúra iránti társadalomtudományi érdeklődés felívelésével, majd a kulturális antropológia átfogó művészetértelmezési paradigmává emelkedésével - több részterületen és nézőpontból merültek fel a más, gyakran egzotikus kultúrából származó darabok, előadások, motívumok, játékstílusok, testtechnikák átvételével, cseréjével, összeolvadásával kapcsolatos kérdések. Ez az interkulturalitás szintjeit érintő erősödő elméleti, módszertani és gyakorlati tudatosság hatott a színész és a rendező szerepének értelmezésére, s felértékelte a befogadói aktivitást. Ugyanakkor e napjainkra már a színikritikába is leszivárgó tudás, mely antropológiai szempontokat csempész az előadások értelmezésébe, eléggé ismeretlen Magyarországon. Ez nem csoda, mivel a 20. századi magyar színház interkulturális kapcsolódásainak vizsgálata nem (volt) népszerű kutatási téma. E lemaradást legalább egy vonatkozásban csökkentendő mutatok be vázlatosan néhány megközelítést, melyek színház és interkulturalitás viszonyának értelmezésére alakultak ki a közelmúltban. Teszem ezt elsősorban azért, hogy fogalmaik segítségével pontosabban világíthassak rá a színházi interkulturalitás egy - az I 950-es években Magyarországon (is) tetten érhető, de - idáig figyelmen kívül hagyott megjelenési formájára. A cikk második részében - a Magyar Országos Levéltárban fellelt dokumentumok, valamint memoárok segítségével - azt kísérlem meg bizonyítani, hogy a színházak 1949-es államosítása után a kizárólag keleti irányúvá szűkülő nemzetközi színházi kapcsolatok kitermeltek egy eddig