Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

PAPP RICHÁRD: Vallási tradíció és kisebbségi kultúra a Kárpát-medencében

áldással megszentelő péntek esti rítust nevezzük kiddusnak. A hagyományos gyakorlatban ezt a családfő vezeti, a péntek esti istentiszteletből hazajövet, az előírt vacsora előtt. Néhány éwel ezelőtt még a Bethlen téren is az volt a gyakorlat, hogy a péntek esti istentisztelet után a kántor a közösség előtt elmondta a kiddus áldást, ezután - a rabbi rövid tanítását követően - mindenki hazament, s otthon elvégezte ugyanezt a rítust. Az elmúlt két évben ez is megváltozott, mivel a hétköznapi rituális életben részt vevők mellett a péntek esti istentiszteletre egyre többen kezdtek el járni. A péntek délután és este ezért a résztvevők többségének tanulási fórumot jelent, ismerkedést a hagyománnyal, a héber nyelv és a vallási ismeretek elmélyítésével. A templomi kiddus után ez a nagyobb gyülekezet átmegy a szomszédos imaterembe, ahol a belső kör hölgytagjai által meggyújtott gyertyák és megterített asztal várja őket. Először eléneklik a hagyományos talmudi aggádára épülő Sálom áléchem... című dalt, amely eredendően a férfiakat a templomtól hazáig kísérő (!) angyaloknak szól (Lau I 994:1 75-176). Majd a közösség egyik tagja elmondja a kiddus áldást, egy másik felkért pedig a barcheszre

28 mondandó áldást a rituális kézmosás után, amelyhez a megfelelő eszközök már elő vannak készítve. Ezeket a cselekményeket a minján tagjai „játsszák elő", akik - mivel otthon is elvégzik a rítust - pontosan be tudják mutatni azok minden részletét a többi résztvevő számára. Az ima után szombati énekeket énekelnek; ezek szövege fonetikusan is le van írva - a belső kör egyik hölgytagja által készített - kis, összefűzött könyvecskében, amelyet minden résztvevő kézhez kap, s amelyből követni tudja illetve megtanulhatja azokat. Ez a füzet tartalmazza az étkezés utáni áldások (bencsolás) bevezető részeit is. Az étkezés a rituális barcheszből, süteményből és gyümölcsből áll. A rabbi a kiddus alatt hosszabb tanítást mond az adott hét szakaszának tartalmáról: elmondja a tórái szakasz történetét, összekötve kiegészítésekkel, példázatokkal. Gyakran meghívott előadók is beszélnek a judaizmus különféle területein végzett kutatásaikról vagy ezekkel kapcsolatos gondolataikról. Az elmondottak többek között ismerkedési alkalmat nyújtanak. Itt nincsenek konfliktusok a belső kör és a kívülről jövők között, hiszen a péntek esténként lejárók érdeklődnek a vallásos életmód és értékrendszer iránt. A minján szűrője sem annyira sűrű a „még csak ismerkedők" felé, így tolerálják, ha azok táskával a kezükben vagy autóval érkeznek a péntek estére. Az alkalom is kedvezőbb a különböző „körök" találkozásához, ismerkedéséhez, mint a szédereste például, hiszen ez hetente megismétlődik. Többen a péntek estén járók közül jelennek meg elsősorban a szombati rítusokon (szombat déli kiddus, sálesüdesz), és ritkábban a hétköznapi imádkozásokon. A megtanult rituális cselekedeteket, áldásokat, énekeket pedig még ennél is többen kezdik otthon is gyakorolni, olyanok is, akik eddig még sosem láttak ilyet családjukban. Mivel a szombat a zsidóság rituális életének középpontja, a sabbathi törvényekhez való hozzáállás bemutatásával képet kaphatunk az általunk vizsgált közösség tagjai és a zsidó hagyományvilág között fennálló viszonyról. A szombat megélésének különböző szintjei, vagyis az előírások mind teljesebb, illetve csak bizonyos fokú megtartása vagy mellőzése, ezen parancsolatok fontossági sorrendbe állítása, egyéni rendszerezése segítenek bepillantani a hagyománnyal folytatott sajátos párbeszédjükbe. „Ha nem járnék le szombaton, akkor az nekem nem lenne szombat." „Nekem a Bethlen tér és a szombat együtt jelenik meg, ha hét közben rágondolok. Az egyik a másik nélkül sokat veszi-