Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

PAPP RICHÁRD: Vallási tradíció és kisebbségi kultúra a Kárpát-medencében

tene fontosságából." „Van, akinek a szombattartás abból áll, hogy elmegy a zsinagógába, előtte meggyújtja a gyertyát otthon, de a hangsúly a zsinagógán van." A vallási értékrend megváltozását figyelhetjük meg abban, hogy a személyes élményt gyakran a zsinagógában megélt „szombat" jelenti, s ez független a tradicionális normarendszer betartásától. Ezt hangsúlyozzák az alábbi interjúrészletek is: „Imádom a szombatokat; de én nem a szigorú halachikus értelemben vagyok szombattartó, mégis szombattartónak érzem magam, mert én tényleg átélem, átgondolom a Teremtést... Például rágyújtok szombaton vagy van úgy, hogy televíziót is nézek, de ez nekem a pihenést és az elmélyülés élvezetét adja, ahogy Isten is megpihent a hetedik napon. Megpróbálom ilyenkor kizárni magamból a külvilágot, és elgondolkozni a világon, az életen meg a saját hetem napjain." „Nem szállok föl szombaton a BKV-ra, ez kell a lelki nyugalmamnak, inkább sétálok fél vagy háromnegyed órát hazáig, aztán megtartom és átélem azt a harmóniát, ami a szombat rendeltetése, és amely bennünk is meg kell valósuljon ekkor. Ha mondjuk ilyenkor nem szívnék el egy-két cigit, akkor baromira hiányozna, nem érezném jól magam, és szerintem a nyugalom ilyenkor fontosabb, mint a parancsolatok minden pontjának a betartása." Van, akiket ez a hozzáállás zavar, elsősorban azokat, akik minden előírást megtartanak. Vannak köztük olyanok is, akik bár messze laknak a zsinagógától, de hogy ne szegjék meg a halacha rendelkezéseit, a templomban alszanak nyugágyakon, vagy a közelben kapnak szállást. A péntek esti étkezést is vendégeskedéssel oldják meg. S bár zavarja őket mások hozzáállása, mégis nagyrészt tolerálják azt: „Először én is utáltam a halachát, szerintem ezt mindenki így éli meg; aztán a Bethlen téren mélyültem el benne, s aztán magamra és minden más zsidóra is érvényesnek kezdtem érezni. Szerintem ezen mindenki átmegy, ha hajlandó jobban megismerni a vallását." „Szerintem még mindig jobb, ha valaki már egyáltalán érez valamit szombaton, ha fontos neki, mert az például nagyon szomorú, hogy - én zsidó iskolába járok - az osztálytársaim közül a legtöbbet rohadtul nem érdekli az egész; ez az igazán rossz nekem meg az egész zsidóság számára." „Számomra a vallásosság: betartani a törvényeket, a vallást, viszont vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy nem tudják tartani a szombatot, viszont nagyon sok mindent megtartanak. Hallottam egyszer, hogy nem lehet „kicsit" vallásosnak lenni, hanem vagy vallásos az ember, vagy nem. Ez szerintem nem igaz, azért mert aki nem tudja megtartani a szombatot, viszont elmegy pénteken a templomba, annak az a vallásosság. Különböző szinten van meg a kapcsolat a vallással." „Van, aki ahhoz van hozzászokva, hogy otthon megvárja a férjét, a barátját, és otthon rendesen megcsinálja neki az egész szombatot, el se megy a zsinagógába; van, akinek abból áll, hogy elmegy, aztán buszozik." „Vannak tehát olyan emberek is, akik tartják és »megemlekeznek«

29 a szombatról, és vannak, akik megemlékeznek, de látszólag nem tartják meg a parancsolatokat. Nekik viszont ez ugyanolyan fontos, mint nekünk, akik tartjuk az egészet." „Engem nem zavar, ha valaki rágyújt vagy telefonál szombaton, csak ne a zsinagóga kapujában tegye azt" - mondták beszélgetőtársaim. A Bethlen tér - sokszínűsége okán - betekintést nyújt számunkra az élő zsidó kultúra heterogenitásába is. Ám ez a heterogenitás a személyes hozzáállás, a különböző kognitív tartalmak szintjén ragadható meg; a rítusok világában kevésbé, hiszen ezek folyamatossága a vallásos zsidó élet lényege. Ahogy egyik beszélgetőtársam fogalmazott: „A zsidóságban sose az volt a fontos, hogy ki mit gondol, hanem hogy az illető lejár-e