Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

SZABÓ MÁRYÁS: A néprajz jelene és a jelen néprajza (Mohay Tamás interjúja Szabó Mátyással)

telménye, hogy bevegye a bevándorlók történetét, mert ez integráns része az ország történelmének. Bemutattuk, hogy hogyan alakult Svédországban a bevándorlókkal kapcsolatos kutatás, hogyan kapcsolódik ez a múzeumokhoz, sorra vettük a bevándorlással kapcsolatos, akkoriban használatos tudományos terminusokat. Ismertettük a szociológiában, a néprajzban gyakorolt munkamódszereket, az interjúkat, aztán szót ejtettünk a nyelvi problémákról, a gyermeknevelésről, rátértünk a kutatás módszereire, az adatközlőkre, a megfigyelésekre. Privát szféra, nyilvános szféra, család, hagyományok, zene, tánc, színjátszás, kézimunka, ételkészítés, anyagok, táplálkozáskutatás, vásárlási modellek, lakókörnyezet, szabadidő, társadalmi életben való részvétel, egyesületek, a vallás kérdése, milyen kapcsolataik vannak az anyaországukban; egy fontos dolog az egészség, amelyet a néprajzosok nem szoktak mindig megkérdezni; aztán a jövővel kapcsolatos elképzelések. Ezt továbbvittük azzal, hogy az anyagot hogyan kell rendezni, tárolni, ki férhet hozzá, és milyen célra lehet használni. Ezt a témát kifejtve és tartalmilag körüljárva a következő könyvedben dolgoztad ki.'

9 Az uppsalai egyetem migrációs központjában kidolgoztunk egy nagyobb, többéves kutatási programot, amelynek témája a multikulturális társadalom problémái, annak határai és lehetőségei. Én magam az állampolgársági témát terjesztettem elő, és egy évre kiléptem a múzeumból, hogy ott legyek munkatárs. Az idő alatt nem készült ugyan el a könyv, de ott vetettem meg az alapjait. A könyv központi problémája az, hogy milyen kulturális, öntudati és lelki problémákkal kerül szembe, aki állampolgárságot akar változtatni. Négy csoportot vizsgáltam meg közelebbről: a törököket, a chileieket, a perzsákat és a magyarokat. A törökök vendégmunkások, a chileiek először mint menekültek érkeztek, aztán átalakultak bevándorlókká, az irániak kifejezetten menekültek, a magyarok szintén. Időben egymás után magyarok, törökök, chileiek, perzsák, ők jöttek az 1980-as években. A magyar és a perzsa csoport annyiban egyezik, hogy viszonylag jól képzett emberekről van szó, a törökök egészen mások, a chileiek is bizonyos értelemben hasonlítanak a magyarokhoz. Hogy esett a választásod éppen ezekre? Először is időben különbözőek, tehát szinte évtizedenként lehetett tagolni őket. Kettő: a társadalomban való számarányuk. Három: tudtunk róluk, már írtak róluk. Nem magamnak kellett mindent kiderítenem, hanem ezt-azt már készen kaptam. Az empirikus anyagban volt segítséged? Itt-ott megkértem munkatársakat, és magam is készítettem mélyinterjúkat. Ez a legfontosabb forrás, a másik pedig az állampolgársági kérvények. A német és osztrák kollégák nem akarták elhinni, hogy hozzájuthattam ezekhez, ami náluk elképzelhetetlen. De a svéd nyitott társadalom, ott az ilyesmit kézbe lehet venni.