Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 6/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2003)

SZABÓ MÁTYÁS: Állampolgárság és identitás

SZABÓ MÁTYÁS Állampolgárság és identitás Az áttelepülés, kivándorlás következtében gyakran radikálisan új társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális kontextusba kerülnek az érintett személyek. Az egyik alapvető kérdés, mellyel óhatatlanul szembetalálkoznak, az identitás problémája. Ez egyaránt vonatkozik a korábbi nemzeti és/vagy etnikai hovatartozásukra, valamint a célország kínálta alternatívákra. A tanulmány a 20. század második felében Magyarországról Svédországba kivándorolt vagy menekült személyek hátterét vizsgálja abból a szempontból, milyen hatással bír mindez a választott országhoz való személyes viszony kialakítására, az állampolgárság igénylése szempontjából, illetve az óhazával való kapcsolat fenntartására, módosulására. A vizsgálat a magyarokkal kapcsolatos eredményeket azután összeveti három másik (chilei, török és iráni) csoportéval is. Bevezetés Ebben a tanulmányban szeretnénk rámutatni arra, milyen jelentőséggel bír az „eredet" az állampolgárság és az identitás szempontjából.

1 A honosítással foglalkozó szakirodalomban egy érdekes statisztikai összehasonlítás található két bevándorlócsoport svéd állampolgársághoz való viszonyulásával kapcsolatban: a norvégoké és a magyaroké. A statisztika azokat a norvégokat és magyarokat veszi alapul, akik 1968-ban vándoroltak ki Svédországba, és figyelemmel kíséri honosításukat egészen 1986-ig. Nagy különbség mutatkozik a két csoport között: Miközben a magyarok közel 80 százaléka választotta a svéd állampolgárság kérelmezését, az I 968ban bevándorolt norvég kontingens mindössze 10 százalékát honosították. A norvégok nagyobbik része néhány évi ott-tartózkodás után ismét elhagyta Svédországot, és az ott maradtak többsége is megtartotta eredeti állampolgárságát. Nem nehéz magyarázatot adni a szembetűnő különbségre: miközben a magyarok menekültek voltak, akik nem akartak együttműködni az akkori kommunista magyar kormánnyal, a testvéri Norvégia állampolgárai számára nem járt jelentőséggel az állampolgárság felvétele. Sokkal inkább meglepő, hogy egyáltalán 10 százalékuk a svéd állampolgárság felvétele mellett döntött. A nemzetiség hátterének jelentősége normálkörülmények között nem olyan egyszerű, mint ebben az esetben. Elöljáróban tisztázni kell, hogy mit takar az „eredet", a „háttér" vagy a „nemzeti hovatartozás" fogalma ebben az összefüggésben. Mivel a jelen vizsgálat alapvetően az első generációs bevándorlókról és menekültekről szól (akik felnőttkorukban jöttek Svédországba), legelőször azt kell tisztázni, hogy esetükben milyen következményekkel járt az a háttér, amelyből származtak. Ezek az emberek otthon nemzeti szellemű neveltetésben részesültek (az országuk történelme, a nemzeti szimbólumok, a zászló és maga a nemzet neve stb.), amelyet a gyerekek már korán összekötnek a saját nemzeti identi-