Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSATLÓS JUDIT: A kopt egyházi zene hosszú története (Mohay Tamás interjúja Tóth Margittal)

cízen. Ez volt nagyjából az én lejegyzésem „nyersen", de ezt így még nem lehetett kiadni. Ilona akkor ajánlott engem. O hozta Egyiptomból Magyarországra az első kopt tekercset a hatvanas évek elején. Ilonának nagy érdeme, hogy általa került Magyarországra először hiteles kopt anyag. Ezt most a Tudományos Akadémia őrzi. Fölfigyeltek akkor erre, keltett akkor ez itthon visszhangot? Nem. Gondolom, Ilona fölhívta a figyelmet arra, hogy itt van valami, amit meg kell csinálni.

3 Akkor leírtam Budapesten az első himnuszt, a Tenouosh-t, ő elküldte Kairóba az öregúrhoz, és az öregúr azt mondta, hogy ez kell neki. Akkor minden kapcsolat hivatalosan a Kulturális Kapcsolatok Intézetén keresztül ment, mert ilyesmit nem lehetett magánúton küldeni. Ragheb úr nem volt muzsikus, de nagyon jó hagyományérzékkel rendelkezett, tudta, hogy melyik kántor énekli jól, és melyik kevésbé. Elindult a munka, és látszott, hogy ez óriási anyag. O küldte a szalagot, én meg küldtem a lejegyzést. Biztos, hogy ott átnézték a megfelelő módon és helyen, de az már nem az én dolgom volt. Látszott, hogy égetően sürgős lenne ezt megcsinálni. En a napi nyolcórai munka után foglalkoztam vele, vagy csak szombat-vasárnap. Emlékszem, annyira idegen volt nekem ez a zene, hogy még a fürdőszobában is állandóan szólt a magnó, hogy hozzászokjak. A hangnemek sem voltak a számomra ismerősek. És tudja, hogy a lejegyzésnél hányszor kell végighallgatni? „Kilencvenkilencszer", míg nem tudja az ember a hangnemet; akkor már tudja, hogy melyik az első hang, és akkor már neki tud fogni. Az öregúr úgy gondolta, hogy legegyszerűbb lenne, ha meghívna, és akkor ott folytatnám a munkát. Ez a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején nem volt olyan egyszerű, mert csak egy hónapra kaphattunk útlevélengedélyt. Arról nem is volt szó, hogy valakit hosszabb időre meghívnak. Lehetséges, hogy ösztöndíjjal kimehetett valaki, de én nem is sejtettem, hogy ilyen lehetséges. Az öregúr először 1971-ben hívott meg, november 20-án mentem ki egy fél évre, másodszor pedig I 976-1 977-ben. Akkor már nagyon jól tudtam dolgozni. Nagy dolog volt. Meg kell mondanom, hogy a minisztérium nagyon pártolta ezt az ügyet, érezték, hogy ennek nemzetközileg is van jelentősége. d Anyagilag viszont nem törődtek velem: engedélyt kaptam, kimehettem, az öregúr ^ ellátott, kaptam ételt és szállást, de azonkívül csak húsz font zsebpénzt havonta, ami S arra sem volt elég, hogy a templomba elmenjek. Ci gw> Milyen körülmények között és hol dolgozott az első időkben? 2-rN Az öregúrnak volt egy villája, gyönyörűszép helyen, visszafelé a harmadik útra a piramisoktól. Az íróasztalom egy pici, kis fából összetákolt valami volt, de az ablakon keresztül láttam a piramisokat. Ha elfáradtam, akkor fölmentem a tetőre, és onnan is látni lehetett. Ez most már nem látható, mert egy óriási nagy házat építettek a villa elé. És Ragheb Moftah teljesen magánszorgalomból, intézményes támogatás nélkül csinálta ezt?