Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

PILIPKÓ ERZSÉBET: Magyar ortodoxok a kárpátaljai Tiszaháton

kőzni, és helyette verekedtünk, nem imádkoztunk. Hogy ki verekedett, hát mind a két feleke­zet, az egyik az ajtóba állt, nem engedte be a másikat, a másik meg azért, mert az az ajtóba áll. Hát mi [az ortodoxok] nem engedtük be azokat [a görög katolikusokat], mert hát a templom a miénk vót, mi használtuk, azok csak összeszervezkedtek, és akkor má, ki vagyok, én vagyok, a templom az övék, ez nem törvényes vót, nem engedtük meg." Külső adminisztratív beavatkozással sikerült csak megfékezni az egyre drasztikusab­bá váló indulatokat, és kialakítani egy olyan kompromisszumos megoldást, hogy amíg az ortodox közösség nem építi fel a saját külön templomát, addig használhatja a jelen­legit, de megosztva azt a görög katolikusokkal, hogy a téli fagyban azok se a templom­udvaron tartsák a szertartásaikat. így jutottak vissza a görög katolikusok is a templom­ba. Közben eltelt tíz év, és továbbra is grafikon szerint folynak a szertartások ugyan­abban a templomban. A közös használat során elkerülhetetlenek a kisebb-nagyobb torzsalkodások: üveg- vagy kristályvázába tegyék-e a virágokat, giccs-e a művirág vagy sem, a szobrok maradhatnak-e a templomban vagy sem, mikor ki tegye rendbe a pap „rezáját", stb. így aztán hol az egyik, hol a másik csoport távolítja el a számára nem tetsző kellékeket, s ezekből újabb nézeteltérések támadnak. Ennél sokkal súlyosabb prob­léma, hogy az árvíz két alkalommal is - 1998-ban és 2000-ben - erőteljesen megrongál­ta a templomot, s az érdemi munkálatok elvégzését a „két gazda" csak nehezen tudja arányosan megosztani egymás között. „7\ templomba nálunk Bökénybe vízáradáskor méteres víz volt, két éve remontot nem tettek a templomba, azt mondják az övék a temp­lom, mégse remontolják" - veti szemére egyik fél a másiknak. Nagy kérdés, hogy miért nem épít új templomot az ortodox közösség, amikor az egyházmegyében gomba módra nőnek a hagymakupolás kápolnák, templomok, sőt székesegyházak. Hogy ezt megért­sük, próbáljuk körbejárni a hívek hovatartozás-tudatának motivációit, öndefinícióik kife­jezésmódjait, de ehhez előbb ismerjük meg térbeli és időbeli koordinátáikat és viszonyu­lásaikat. A magyar ortodox egyház térbeli kiterjedése A tiszabökényi ortodox magyar egyházközséget elsősorban a település vonzáskörzete (Farkasfalva, Péterfalva, Tivadar, Nagypalád, Fertősalmás) alkotja, míg a görög katoliku­sok többsége helybeli. Tehát az előbbi térben kiterjedtebb: nevezhetjük a tiszaháti vidék magyar ortodoxiája gyűjtőmedencéjének is. A legtávolabb fekvő községek, Fertősalmás és Nagypalád, Tiszabökénytől délnyugat­ra, a hármas határ csücskében helyezkednek el, előbbi a történelmi Ugocsa, utóbbi a történelmi Szatmár vármegyéhez tartozott. Többségében református a lakosságuk, csak szórványban élnek itt görög katolikusok, illetve ortodoxok, akik nagyrészt beházasodással kerültek a községbe. Számukra a különböző szentségeket és egyéb szakrális igényeiket a mindenkori tiszabökényi parókus szolgálta ki. A kb. 12 km-re lévő Fertősalmáson gö­rög katolikus kápolna is található, a pap azonban csak nagy ünnepekkor tart itt szertar­tást. Ilyenkor a nagypaládi görög katolikusok is részt vesznek az ünnepi liturgián, itt szentelik meg a húsvéti pászkát, más alkalommal azonban bejárnak a tiszabökényi temp­lomba. Sajátos jelenség, hogy a református tömbben élő szórvány görög katolikusok itt mindig a Gergely-naptár szerint ünnepeltek, azaz egy időben a reformátusokkal. Az 1989.

Next

/
Oldalképek
Tartalom