Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - Az idegenek képei. La cara de los otros: La imagen de los pueblos „exóticos" en la Europa de los siglos XVIII y XIX. Colección Joan F. Mira Gyarmati János

ció egyik rajzolója, John Webber nagyszerű, valósághű portrékat készített az északnyugati partvidék indiánjairól. Ez a szándék tükröződik a kötet következő részében kontinensenként közölt alkotások többségéről, amelyeket a kiállítás rendezői oly módon válogattak, hogy lehetőség szerint áttekintést nyújtsanak az adott kontinensről, így például Amerika esetében a grönlandi eszkimóktól a közép-amerikai „kannibálokig". Ezek egy részének különlegessége, hogy bepillantást engednek az őslakók „belső" életébe is: temetési, házassági szertartásokat, áldozati rítusokat láthatunk. Részben hasonló témák jelennek meg az Ázsiát a Török Birodalomtól Kínáig és Délkelet-Ázsiáig áttekintő és az Afrikát észak felől Szomáliáig, Etiópiáig áttekintő egységben, ezeken az alkotásokon nagyon is érezhető, hogy mind az utazók, mind a rajzolók számára egy sokkal ismertebb világról van szó, mint amit például egy észak-amerikai síksági szertartás jelent. Az igazi egzotikum, a vad világ Óceánia és Ausztrália. Ez valósággal sugárzik az olyan rajzokról, mint amelyik egy maorik által vívott csatát ábrázol, vagy mint amelyiken egy új-zélandi férfi látható, amint éppen átnyújtja egy lánynak apja levágott fejét. A három részre osztott képanyag utolsó egységébe azok a I 9. század második feléből való ábrázolások kerültek, amelyek a „vadak", az egzotikum bemutatása helyett már az emberi típusokra, a „fajokra", a viseletekre és a szokásokra helyezték a hangsúlyt, azaz tudományos szemmel (vision científica), pozitivista, osztályozó módon tekintettek tárgyukra, a természettudományokból vett módon vagy az új, leíró néprajz szabályai szerint rendszerezték, csoportosították az emberi faj típusait, változatait. Ugyanakkor a nyomdatechnika korabeli fejlődése a rajzok korábbinál nagyobb pontosságát és a színes kivitelezést is lehetővé tette. A rajzokon, metszeteken kívül a kötetben két tanulmány kapott helyett. Előbb rövid tanulmányában maga a gyűjtő ad bevezetést arról, hogy az egyes korszakokban a nyugat-európai közvélemény számára mit is jelentett a másság. A felfedezések kora előtt ezt nagyban azonosították az észak-afrikai és keleti törökökkel, mindenekelőtt a mórokkal, a muzulmánokkal, míg a felfedezéseket követően előtérbe kerültek a „vadak", az „indiánok". A kötetben szereplő hosszabb tanulmányban Tomas Ribera Tena a főbb csomópontokat kiemelve tekinti át az ismeretlen, egzotikus vidékekről készült beszámolókat és azt, ahogyan szerzőik közvetítették az általuk látottakat. Francisco Alvares portugál pap I 520as etiópiai látogatása során az ott látott sziklatemplomokról írta: „nem kívánok többet írni ezekről az alkotásokról, mert attól tartok, hogyha többet írnék, senki nem hinne nekem..." (16. p.) Mindez jól mutatja az európaiak hitetlenkedő rácsodálkozását egy általuk ismeretlen világra. Noha a kiállításban szereplő ábrázolások koránál jóval korábbi, de meghatározó jelentőségű volt egy másik pap, Bernardino de Sahagún História Qeneral de las cosas de Nueva Espana című, 1577-ből való, bár nyomtatásban csak 1829-ben megjelent műve, amely ezeroldalnyi szövege mellett 1800, többségében színes rajzban mutatja be Mexikót. Ahogy Ribera Tena megfogalmazza: Bernardino atya monumentális műve nélkül hihetetlenül nehéz, ha egyáltalán lehetséges lett volna a Cortéz előtti mexikói kultúra jelentős részének megismerése. A földrajzi felfedezésen és térképezésen túli tudományos célokat is magáénak valló legkorábbi expedíció James Cook I 768-as útja volt, amelyben természettudósok mellett