Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - Az idegenek képei. La cara de los otros: La imagen de los pueblos „exóticos" en la Europa de los siglos XVIII y XIX. Colección Joan F. Mira Gyarmati János

három rajzoló is részt vett. Erről és további két útjáról az expedíció hazatértét követően jelentettek meg beszámolót. A 18-19. századdal elérkezett az egyéni - még ha gyakran állami felhatalmazással, támogatással is bíró - felfedezőutak kora, s ezzel megszaporodtak az ilyen jellegű publikációk is, amelyeket vagy maguk a szerzők láttak el illusztrációkkal, vagy művészeket alkalmaztak erre a célra. Ez utóbbinak egyik legékesebb példája John Lloyd Stephens két közép-amerikai útja, amelyekre kifejezetten ilyen céllal vitte magával az efféle munkában járatos Frederic Catherwoodot. Noha szerződésük értelmében a valósággal bestsellerré vált könyv- három hónap alatt tizenkétszer látott napvilágot - Stephens neve alatt jelent meg, Catherwood rajzai a szöveggel egyenrangú tudományos értéket képviseltek. A kor felfogására jellemző a Beagle hajó esete. A hajó 1832-ben három, keresztény hitben nevelkedett, az angol szokásokat átvett tűzföldi indiánt vitt vissza hazájukba, ahol egy angol misszionárius és a Londoni Misszionárius Társaság ajándéka, teáskészletek, borospoharak, kalapok és hasonló tárgyak kíséretében partra tette őket. Amikor tíz nap után a hajó kapitánya, a vakbuzgó Fritz Roy visszatért a helyszínre, a civilizált „vadaknak" gondolt indiánok már kirabolták a misszionáriust, és régi ruháikban fogadták a kapitányt. A kísérlet tehát csúfos kudarcot szenvedett. A sors iróniája, hogy ezen a hajón utazott a 22 éves Charles Darwin is, aki az öt évig tartó út egyik tanulságaként fogalmazta meg: semmi sem kelt olyan kíváncsiságot, mint egy barbárt látni saját környezetében, azaz egy embert a maga barbár és vad állapotában.. . Lehetetlen megkerülni a kérdést, vajon a mi első őseink hasonlítottak-e ezekhez az emberekhez... Nem hiszem, hogy lehetséges különbséget felfedezni a vad és a civilizált ember között. Azt is mondhatnánk, hogy ez csaknem ugyanaz, mint ami egy vad és egy háziasított állat között megtalálható." (25. p.) Vajon ma, a világturizmus korszakában eljutottunk-e már Darwin 19. századi felfogásáig?