Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - Az idegenek képei. La cara de los otros: La imagen de los pueblos „exóticos" en la Europa de los siglos XVIII y XIX. Colección Joan F. Mira Gyarmati János

GYARMATI JÁNOS Az idegenek képei La cara de los otros: La imagen de los pueblos „exóticos" en la Europa de los siglos XVIII y XIX. Colección Joan F. Mira. Valencia: Museu de Prehistôria i de les Cultures de Valencia. 2002. I 12 p. 144 kép. N^l ég ma, a világturizmus korszakában is, amikor évente százmilliók kelnek útra videokamerával és fényképezőgéppel „felfegyverkezve", hogy saját szemükkel lássanak és örökítsenek meg maguknak és az „otthoniaknak" egzotikus tájakat, embereket, rendkívül erős hatással van ránk, amit a TV „bemond", az újság megír. Ránk, magunkat felvilágosult, tájékozott embereknek gondoló 2 I. századiakra. Mindezek fényében gondoljuk el, milyen meghatározó befolyást gyakorolhattak a középkor végi, újkor eleji emberre azok a szöveges vagy rajzos beszámolók, amelyek általuk soha nem látott, halott világokról, emberekről adtak hírt. A valenciai Museu de Prehistôria i de las Cultures de la Xarxa de Museos de la Diputación 200

1 -ben megrendezett Miradas Lejanas (Pillantás a távolba) kiállítássorozatát zárta le a La cara de los otros (Mások arca) című kiállítás. A négy részből álló kiállítássorozatot azzal a céllal rendezték meg, hogy 18-19. századi rajzokon, metszeteken keresztül mutassák be azt, ahogyan az európai emberek „másokat", nevezetesen más népeket, más kultúrákat láttak. A kiállítássorozat utolsó felvonását Joan F. Mira magángyűjteményének válogatott darabjaiból állították össze. A hajdani Museu d'Etnologia de la Diputación de Valencia alapítója és első igazgatója több mint három évtizedes kitartó szorgalommal állította össze gyűjteményét, Londontól Valenciáig és Amszterdamtól Barcelonáig végigböngészve antikváriumokat és régiségpiacokat. ^2 A kiállításhoz kiadott kötetben, amelyben sajnálatos módon nem történik utalás arra, ^ hogy a benne szereplő rajzok, metszetek mennyiben fedik a kiállítás anyagát, a 18. szá* zadi utazások nyomán született rajzokat, metszeteket együtt, míg a későbbi, 19. szá_2 zadi utakhoz kapcsolódókat kontinensenként tagolva mutatják be. Az előbbi egységben jv ma akár klasszikusnak is nevezhető utazások eredményeként született alkotások szerepelnek, így a XVI. Lajos által kiküldött Jean François de Galoup, Perouse grófja által a Húsvét-szigetre, Hawaiira, Makaóra, a Fülöp-szigetekre, Koreába és Kamcsatkára vezetett felfedezőexpedíció I 785-1787 között az Atlas du Voyage de la Pérouse-ban megjelentetett, ugyancsak idealizált rajzai: a húsvét-szigeti rejtélyes monolitokat rajzoló francia katonákat félmeztelen bennszülött lányok társaságában láthatjuk, a kamcsatkai ház belsejébe pedig európai környezetet „álmodott" az alkotó. Ezzel ellentétben az előbbi 3 I 2 expedíciót inspiráló másik nagy 18. századi felfedezőút, az I 772-1775-ös Cook-expedí-