Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)
Tabló - Van-e antropológiai film? Jay Ruby: Picturing Culture - Explorations of Film and Anthropology Csorba Judit Dorottya
kiemelkedő alakjainak, történetének felvázolása után könyvének további fejezeteiben Ruby olyan elméleti kérdéseket vet fel, amelyek több évtizede foglalkoztatják. Ezek közül néhány korábban már különböző publikációiban megjelent. A képalkotás etikáját taglaló rész az elmúlt évtizedek egyik állandó vitatémájához kapcsolódik. A fotó objektivitásának megkérdőjelezésével kezdődött. A fejezet kitér a professzionális képalkotó etikai kötelezettségeire, szövegösszefüggésbe helyezi azokat az etikai kérdéseket, amelyek a néprajzi filmek gyártása közben felmerülnek azáltal, hogy fontos erkölcsi kérdéseket tárgyal a „másikról", a másik emberről alkotott kép létrehozásával kapcsolatban. Amikor a művészetek, a társadalomtudományok és a szórakoztatás különböző műfajai realisztikus képet kívánnak alkotni az egyes embercsoportokról, a saját társadalmunkról, az embert állítják középpontba mint az ábrázolás alanyát. A szerző megfogalmazása szerint az embert „használják" a különböző médiák és azok válfajai, így az antropológiai film is, egy általuk valóságosnak tartott kép megalkotására. A néprajzi film etikáját tárgyalva Ruby egyik kulcskérdése, hogy miként hozható egyensúlyba a közönség joga a tájékozódáshoz az egyén személyes jogainak megtartásával. Következtetése szerint a film realitásának illúziója azért veszélyes, mert a képalkotó ipar képviselőinek és ellenőrzőinek túlságosan nagy hatalmat ad. A felelősségteljes képalkotáshoz - legyen az művészi, újságírói vagy társadalomtudományi dokumentáció - az eddiginél reflektívebb és reflexívebb módszerek kellenek, amelyek minél több szemszögből mutatják be tárgyukat, és lerombolják a mozgóképkészítés technikájának misztériumát. A kötet 7\ filmkészítő a középpontban - reflexivitás, antropológia, film című fejezete a szerző már korábban megjelent tanulmánya. Az utóbbi évtizedek egyik legtöbbet tárgyalt vizuális antropológiai témáját, a reflexivitás, az antropológia és a film közötti összefüggéseket elemzi (Ruby 1980). Korábbi megállapításait még mindig helyénvalónak találja, mivel az antropológiai filmezés csekély mértékben mozdult el egy reflexívebb antropológiai közlésmód felé. Az előző fejezet már utalt a reflexivitásra, az antropológiai filmekben már szinte kánonként alkalmazott visszatükrözésre, a filmkészítő és a filmezettek közötti párbeszéd ábrázolására, megjelenítésére a filmben. Ruby szerint ha az antropológiát a reflexivitás szemszögéből nézzük, akkor a film különös szerepet játszik az antropológiai kommunikációban. Az antropológiai film visszatükrözésre való törekvését elsősorban azok támadják, akik posztmodern antropológiai filmezéssel hozzák kapcsolatba, olyan filmekkel, mint például az ázsiai származású, Amerikában élő Trinh T. Minh-ha filmjei, aki szintén radikális, Ruby elképzeléseivel azonban gyökeresen ellentétes megoldásokat keres a néprajzi filmezést eddig jellemző formáktól, stílusoktól és ábrázolási módoktól való teljes elszakadásra (Minh-ha: Reassamblage, 1982). Ruby a reflexivitás egyetlen aspektusára összpontosít. Az antropológiai munka szempontjából reflexívnek lenni annyi, mint ragaszkodni ahhoz, hogy az antropológusok szisztematikusan hozzák nyilvánosságra módszereiket és saját jelenlétüket a filmben vagy akár az írott antropológiai művekben mint az adatgyűjtés eszközét, valamint folyamatosan reflektáljanak arra, hogy munkájuk közlésének médiuma, módszere hogyan befolyásolja az olvasót vagy a nézőt az alkotás jelentésének felfogásában, felépítésében. A téma kapcsán olyan filmes példákra hivatkozik, mint Jean Rouch: Chronique d'un été (Egy nyár krónikája, 1961), Mike Rubbo: Waiting for Fidel (Fidelre várva, 1973) vagy Dziga Vertov: Cseloveksz kinoapparatom (Ember a felvevőgéppel, 1928) című filmje. Ruby önálló fejezetet szentel a néprajzi filmek fogadtatásának. Az 1980-as évek óta
