Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)
Tabló - Van-e antropológiai film? Jay Ruby: Picturing Culture - Explorations of Film and Anthropology Csorba Judit Dorottya
valósággá válhat. A szerző az etnográfiai film klasszikus műveit mint történetileg fontos alkotásokat nézi, de ezek kritikájából kiindulva felállítja azt a modellt, ahogyan az antropológusoknak filmet kell készíteniük. Kézenfekvő a kérdés, hogy miért szükséges egy ideálkép vagy modell az antropológiai filmek készítéséhez. Ruby azzal érvel, hogy az etnográfiai és dokumentumfilmek általában csak marginális kapcsolatban állnak az antropológiával, és ezek a filmes formák valójában akadályai az antropológiai film fejlődésének. Antropológiai filmen általában egzotikus népekről készült filmeket értenek, ezt támasztják alá a fesztiválok által bemutatásra kiválasztott filmek is. A kötet bevezetőjének egyik fontos része az antropológiaifilm-készítés elméleti kereteinek története, az elméleti irányzatok összefoglalása, illetve a néprajzi film - antropológiai filmezés (ethnographic film, antropological cinema - ez utóbbi két kifejezést felváltva használja) fogalmainak meghatározása. Egyik kritikai észrevétele Karl Heider álláspontját veszi célba (Heider 1972), miszerint minden film az emberi viselkedés terméke, egyetlen film sem állhat önmagában, mivel az etnográfiai film elsődleges funkciója, hogy az írott etnográfiát kiegészítő audiovizuális segédanyagként szolgáljon. A kritika szerint ez az álláspont a filmet mint antropológiai kifejezésmódot bizonyosan alárendeltté teszi. Igy az antropológusok abban érdekeltek, hogy a filmet kutatási eredményeik közvetítésére használják, míg az elemzéseknek az etnográfiai és dokumentumfilm konvencióin kívül kell olyan modellt keresniük, amely az antropológiát képileg közvetíti, és amelynek segítségével céljaiknak megfelelő filmformát lehet létrehozni. Az I 970-es években már egyre inkább jellemző volt az objektivitásra való törekvés, de a szakma még mindig a hamis antropológiatudomány kontra film esztétikája törésvonal mentén oszlik meg. Amikor a pozitivizmus végleg túlhaladott lett, egyre többen kezdtek úgy tekinteni a dokumentarista realizmusra és a társadalomtudományi ismeretekre, mint két egymástól jól megkülönböztethető ismeretelméleti módszerre. Az 1990-es évek egyik elméleti vonulata magának az antropológiai filmezés területének újra meghatározása. Ruby Faye Ginsburggel, Marcus Banksszel és David. MacDougallel ért egyet, miszerint a 20. század végén a néprajzi film végül is a komoly elméleti viták, valamint a film mint az antropológiai tudás közvetítőjének kritikai újraértékelése határán mozog. A szerző az antropológiai film és az azzal kapcsolatos elméleti vizsgálódás célját abban határozza meg, hogy az etnográfiai film az antropológiai érdeklődés középpontjába, a tudományterület érdekkörébe kerüljön, a terület művelői az antropológiai elméleteknek kihívást jelentő és azokat megváltoztató etnográfiai filmelméletet és gyakorlatot dolgoz- ^2 zanak ki - vagyis egyrészt egy vizuális antropológia megalkotása, másrészt a néprajzi ^ filmnek és a kultúraábrázolás más képi törekvéseinek határozott elválasztása. Az antro- » pológiai filmek eddigi létezésének megkérdőjelezésével, valamint az etnográfiai film behatárolt megfogalmazásával a kötet ehhez kínál radikális kiindulási pontot. Mivel az etnográfiai filmhez populáris nézetek kapcsolódtak az idők folyamán, Ruby azt javasolja nem is sorolva a műfajt az antropológiai tevékenységek közé -, hogy az antropológusok fogalmilag határolják el magukat tőle, és az eddig létrejött filmalkotásokat „antropológiainak szánt" filmeknek nevezzék. Ezt az elméletét Ruby 1974 óta több tanulmányban kifejtette és továbbfejlesztette. Terminológiai javaslata, hogy az etnográfiai kifejezést azokra a filmekre használják, amelyek alkotója etnográfiai képzésben részesült, etnográfiai munka megalkotása a célja, 303
