Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - 20. századi élettörténetek az Alföldön. Marida Hollos: Scandal in a Small Town. Understanding Modern Hungary Through the Stories of Three Families Fülöp Hajnalka

éppen ellentétes irányú folyamatokat kezdett tanulmányozni. Munkájában az élettörténeti módszer alkalmazását választotta: véleménye szerint az élettörténet önmagában dokumentálja azt a társadalmi közeget is, amelyben a történetet, a narratívat megalkotó egyén él. Az élettörténetek, családtörténetek megírását azért is szükségesnek tartotta, hogy ezáltal érvényesüljön az az értelmezésbeli sokszínűség, amely a település lakóinak bonyolult társadalmi tagoltságát tükrözi. Ezekből az élettörténetekből, családsorsokból bontakozik ki Tiszadomb sokféle 20. századi története. Az írás egy tragikus és egy szokatlan esemény tárgyszerű bemutatásával kezdődik: öngyilkos lett a kisváros polgármestere; az érettségi előtt álló osztály utolsó magyaróráján különös bejelentést tett az osztályfőnök (a két esemény időben fordított sorrendben követi egymást). Nem nyilvánvaló, hogy bármilyen összefüggés lenne a két különböző súlyú és jelentőségű történet között. A családtörténetek - látszólag - a település lakosságát megrázó eseményekkel kapcsolatos oknyomozás, az összefüggések feltárásának „ürügyén" születtek meg és kerültek egymás mellé. A történeti néprajzi vizsgálat az iskolai botrányban érintettek családjának részletes bemutatása a I 9. század második felétől a 20. század végéig. Az országosan meghatározó politikai-társadalmi eseményeket a szerző esetenként külön alfejezetben ismerteti, majd folytatja a megkezdett tiszadombi családtörténetet. A három család életének krónikájából bontakozik ki a településnek és lakóinak többnyire tragikus fordulópontokban bővelkedő 20. századi története. A tanulmány kétségtelenül hatásos kezdetét követően a szerző ismerteti a két, majdan egyesített település - itt Ódomb és Ujdomb - múltját, amely egyben a népesség társadalmi-kulturális megosztottságához, elkülönüléséhez is magyarázatként szolgál. Az ódombiak magukat tősgyökeresnek tudó, saját földjeiken sikeresen gazdálkodó reformátusok, az újdombiak a 18. század végén Nógrád vármegyéből betelepülő, föld nélküli vagy nagyon kevés és gyenge földön gazdálkodó katolikusok. Az ódombiak lenézték a szegény és létszámát tekintve rohamosan gyarapodó jövevény napszámosnépesség tagjait, a gazdasági felemelkedésben többnyire esélytelen vagy inkább urbánus mintákat választó újdombiak ellenben büszkék voltak a mobilitásukra. A második világháborút követő politikai helyzet, majd a két település egyesítése hátrányosan hatott az ódombiak életére, hiszen az összes közintézményt átköltöztették Újdombra, és később csak azt a településrészt fejlesztették. A politikai hatalomátvétel a település szerkezetében is tükröződött. A tanulmányból annak a három családnak a történetét ismerjük meg részletesen, amelyek leszármazottjai érintettek az osztályfőnök bejelentése nyomán kibontakozó botrányban, majd a becsületsértés miatt indított perben: a pozitív példaként emlegetett J3 ódombi diák és az iskolában kivételes bánásmódban részesülő Faragó fiú Ujdombról származó famíliáját, majd az osztályfőnök, Pintér Katalin tanyasi családját. A három család a bírósági tárgyalást megelőzően nem állt kapcsolatban egymással. A Boglár család helyi viszonylatban a nagygazdacsaládok közé tartozott a maga 104 holdas birtokával, amelynek jó részét a Tisza-szabályozás után a takarékos anyai szépapa zsoldjából megvásárolt holt-Tisza-völgyi jó termőföldek képezték, és amely a 20. század súlyos gazdasági megpróbáltatásai idején is (különösen a 14 holdon termesztett gyümölcs és szőlő) biztos hátteret jelentett a családnak. Boglárék azon családok közé 298 tartoztak, amelyek a Móricz Zsigmond által az 1930-as években „áldott falunak" neve-