Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - 20. századi élettörténetek az Alföldön. Marida Hollos: Scandal in a Small Town. Understanding Modern Hungary Through the Stories of Three Families Fülöp Hajnalka

zett település kövezett főutcáján laktak, házukban és a szomszédos házakban villanyvilágítás és vezetékes víz volt. A család férfitagjai, mint az ódombi nagygazdák általában, nemcsak a gazdasági, de a helyi politikai elit tagjai is voltak, amely klubokat és olvasókört alapított, és amelynek életstílusa, mentalitása példaértékű volt. Gazdálkodásuk a korabeli, általánosan elterjedt patriarchális modell szerint szerveződött és működött, termelési módszereiket folyamatosan modernizálták, céljuk a családi vagyon megtartása és gyarapítása volt. Az egymást követő nemzedékek fiai közül az idősebbet mezőgazdasági, a fiatalabbat jogi pályára szánták, főiskolát, egyetemet végeztek. Tervezhető, zökkenőmentesen zajló életüket előbb 1919-ben a Vörös Hadsereg, majd a román katonaság bevonulása zavarta meg: házukban katonákat szállásoltak el. Tartós veszteség csak a második világháborút követően érte a családot, miután kuláklistára kerültek, és bőven kijutott nekik is a zaklatásból. Azonban gondosan őrzött tartalékaik és a családra jellemző rátermettség, amellyel az adódó üzleti lehetőségeket kihasználták, ekkor is átsegítette őket a legnehezebb időszakon. A családtagok közül elsőként az iskolai botrányban pozitív példaként állított Laci nagyapja lett termelőszövetkezeti dolgozó, felsőfokú agrárszakemberi képzését nem a szülőfalujában, hanem a környékbeli helységek gazdaságaiban kamatoztatta. Laci apja szintén továbbtanult mezőgazdasági technikumban, és az egyik helybeli termelőszövetkezet csirketenyésztő telepén igen eredményesen működött, majd a gazdasági élet liberalizálódása idején, 1978-ban önállósította magát: egyike volt az első vállalkozóknak, előbb a folyóparti fürdőtelepen, majd a település ódombi részén nyitott zöldség- és gyümölcskereskedést. Fia a családban bevált munkacentrikus nevelési módszernek megfelelően már tizenévesen apja segítsége volt, szabadidejében a zöldségesstandnál dolgozott. Azok a történelmi események, amelyek érzékeny veszteséget okoztak az ódombi gazdacsaládoknak, hosszú távon előnyösen hatottak az újdombiak életének alakulására. Az iskolai botrány tulajdonképpeni főszereplőjének ősei, a Faragók 1790-ben Nógrádból érkeztek Újdombra, ahol négyholdnyi gyenge termőföldet kaptak. A család létszámának gyarapodása miatt ez a kis darab elaprózódott, a 19. század második felében az ükapa föld nélküli napszámos lett, nyaranta aratóbandákhoz csatlakozva nagybirtokokon dolgozott. A Tisza szabályozása után sikerült földet vásárolniuk, de csak öt hold legeltetésre alkalmas területet. Sok gyermek született a családban (a dédapának 13, a nagyapának 6 testvére volt), a fiúk kiskoruktól kezdve dolgoztak, ritkán jártak iskolába. A dédapa harcolt az első világháborúban, hadifogolyként egy szovjet kollektív gazdaságban dolgozott, megtanult oroszul, és megismerkedett a kommunista ideológiával. 19 19-ben a ^9 munkás-paraszt tanács tagja volt. Fia nem tanulhatott tovább, legidősebb gyermekként segítenie kellett testvérei eltartásában (4 kisebb fiú mesterséget tanult). Az oroszul » beszélő és a szovjet eszméket ismerő, terjesztő dédapa 1947-ben párttitkár lett, földosztáskor négy hold legelőhöz jutott (így összesen nyolc holdat tudhattak a maguké- Js nak, amelynek fele volt szántó, de a megélhetéshez nem elegendő). A párttitkár fiúunokája volt az első a családban, aki gyermekkorában nem dolgozott, csak tanult. Az ő fia az apjához hasonlóan egyetlen gyermek - kivételes bánásmódban részesült az iskolában, mivel apja a polgármester baráti köréhez tartozott, édesanyja a helyi párttitkár volt. Szülei mindent megadtak neki, kényelemben élt, és visszaélt a helyzetével. A magyar szakos Pintér Katalin a települést övező tanyavilágból való, szülei esetenként igen nagy nehézségek árán tudták megőrizni a falubelieknél függetlenebb életfor- 2 9 9