Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

NAGY TERÉZIA: Az underground zenei szubkultúra a mai nagyvárosban

mintegy transzperszonálissá válik, melyből bárki meríthet; a résztvevők több csatornán át - a hagyományos kommunikációs csatornát nélkülözve - szereznek információkat, mely a tudatalattiba szorul, s a szakértői, specialista droghasználat segítségével gondolják a tudatba visszaemelhetőnek (Fejér 1997:18). A „paríyutazó" sajátos módon felkészül arra az élményre, amely várni fogja őt. Várakozik, ismerkedik és beszél a lehetséges élményekről, merít a korábbi élményeiből. A kollektív élmény, a közös tudat egy, a stressztől felszabadított helyre kerül, a horror vacui élmény helyére, s a várakozásnak megfelelően integrálódik. Az integrált élmény felfogása a liminális helyzetben lehetséges, amikor elcsendesedik a státus és a hierarchia, s nem marad más, csak az egyenlő együttlét. A paríyélménytől való eltávolodás után kevés lehetőség adódik annak átérzésére, a mindennapi stressz visszafoglalja helyét. A liminális élmény pozitív érzetei azonban ismétlésre orientálják az egyént. Nem tudatosan dolgozza fel az illető, ezért csak jó vagy rossz voltát tudja pontosan meghatározni, azt nem, hogy mit él át. Az élmény tehát a transztechnika által felszabadított stressz helyére kerül, amennyiben szükséges feltétele a transzélménynek, s egyáltalán a valóságérzékelés e módjának, hogy feszültségektől mentesen fogadják be. A party liminális helyzete több-kevesebb rendszerességgel visszatér az egyén életébe. A test lesz a jelentésközvetítő a külvilág és a tudat(alatti) között. A testben nyilvánul meg az a szimbolikusan konstruált rendszer, amely tulajdonképpen sem a jeladóban, sem a jelvevőben nem tudatosul, a kettejük közötti teret tölti meg, s nyeri el önálló létét, a két jelmachinátorral pedig nem tudván mit kezdeni, érzetekkel bombázza. A bekövetkező látomás egyfelől szubjektív élmény, másrészről a világnézet által befolyásolt látomás egy valóságon túli valóságról (lásd pszichedélikus élmények). Az érzetek nem dolgoznak szűk kódokkal, a legszélesebb spektrumú jelentéstartalmak jelennek meg, mintegy asszociációként. Az értelmezést befolyásolja a fizikai környezet (például a látvány), illetőleg a társas környezet, minthogy az ezek által keltett hangulatok befolyásolják az élményt. Alig tudatosult valóságélményekről számolnak be a sámánok is, amikor különböző hallucinogén szerek hatása alatt az élet és halál, a valós és a transzcendens között lebegnek. Ez a liminoid szakasz hasonlít talán leginkább a paríyrésztvevők élményéhez, függetlenül attól, hogy az utóbbiak használtak-e valamilyen tudatmódosító szert. Szemben tehát a turneri liminalitásfogalommal, a party résztvevői úgy élik meg az átmenetet, hogy az nem egyik életszakaszból egy másikba vezet át, hanem a mindennapok közötti olyan szakasz, amely kiemelt fontossággal bír. Itt már nem az új, a társadalmi státusban való előrelépés az, ami a liminális szakasz fő funkciója, hanem maga a liminális szakasz nyer különös szerepet az egyének életében. A maguk között levés, az egyenlőség és az érvényes normák másságának szenzációja a vonzó ebben az állapotban. A party communitasában mindenki egyenlő, de nem egyforma, a jelenben való cselekvés lehetőséget ad a valami másként való megjelenésre. Az egyenlőség lehetőséget teremt az ismerkedésre, a továbbállásra. Az érvényesülő normarendszer nem bonyolult, az alapvető megbecsülésen és megbecsültségen túl a legfontosabb, hogy a résztvevők úgy legyenek jelen, hogy az másokat ne bántson.

12 Azaz elmondható, hogy a csoport által szabályozott norma érvényesül, amelyet maga a csoport kontrollál és dinamikusan változtat is. A kontrollt egymás közelsége teremti meg, de valójában flexibilis.