Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

NAGY TERÉZIA: Az underground zenei szubkultúra a mai nagyvárosban

A partyn a communitas annyiban érvényesül, amennyiben közvetlensége és egalitarizmusa teret enged a lehetőségeknek, annak, hogy a kollektív tudásból mindenki egyformán részesüljön. Valójában azonban a résztvevők egyénenként, különálló egységként vannak jelen, s a közöttük lévő interakció esetleges, sokszor csak a liminalitásban gyökerezik, azon túl nincs is helye. A partyutazók egyedül vannak, s mint a látvány velejáróját értelmezik a társas környezetet. A barátok és ismerősök jelenléte a pozitív vagy negatív ráhangolódást segítik, az eksztázis felé vezető úton mindenki maga van, az érzékelés relatív, mindenki a maga valóságát éli meg, mely a seííingtényezőktől és az elvárt élményektől befolyásolt konstrukció. A mozgás már nem partnerfüggő, de az együttes mozgás mégis szükséges. Az egyedüllét érzete nyomasztóbb egy communifasban, mint a normál struktúrában, ott valahol ez a természetesebb. A jelenlét nem elegendő, a társak jelenléte nem elegendő, át kell érezni az éterben jelen lévő intenzív hatásokat. Az átérzés mélysége sokszor a befelé figyelés intenzitásával mérhető. A party résztvevői az érzetekre figyelnek, tudatosan, de ugyanakkor nem értelmező attitűdökkel, sokkal inkább hagyatkozva egy természetesebbnek tekintett transzperszonális élményre, amelyben a világ rejtett dimenziói megnyilvánulnak. A befelé figyelés során a paríyrésztvevők sokszor a fizikai környezettől független vagy arra asszociáló (audio)vizuális élményekben részesülnek, azt interaktív fraktálgrafikákként, fragmentait képekként írják le. A beavatottság mélysége azt jelenti, hogy a stroboszkóppal szétszaggatott vizuális élmény, a kaotikus gondolatok, a monoton elektrozene és a transz által felszabadított érzelmek mennyire állnak össze egy egységes képpé. Az egységesítést a droghasználat mint tudattágító segítségével is elérhetőnek tekintik, amely lehetővé teszi a rálátást a világra, mélyebb összegfüggéseket világít meg. A drog használatától független transztechnika is segíti az egyént a beavatottság eléréséhez. A beavatottság mibenléte nem nyilvánvaló, első szintje az egyszeri belépés, melyben képet alkothat az élmény minőségéről, a következő szintek a kulturális megértés, belsővé tétel folyamatának szintjei. A folyamat tárgya ismeretlen, általában nehezen megfogalmazott „jelenség". A lényege egy olyan, a beavatottak által birtokolható kollektív bölcsesség, mely a hétköznapi érzékeléssel nem birtokolható, ahhoz a liminális szakasz értékei és nyitottsága, valamint a normatív társadalom értékein való kívül-/felül- _: állás szükségeltetik-mondják. <N A liminális szakaszon túlra ezekből az értékekből nem tudnak vinni, a kapcsolatok £ intenzitása is erre a területre korlátozódik; az integrálódás során pozitív vagy szükségképpen néha negatív élménnyel távolodnak el a liminoid szakasztól. A party utazója az «njg élmény sajátsága miatt - ha az pozitív élményeket tartalmaz - visszatér a liminalitásba, g_i vagy megteremti azt újra. Ennek következtében vissza-visszatérő élmény az integritástói, megszokottságtól való elszakadás. A személyiség érettségének függvénye, hogy a liminális szakasz élményeit a hétköznapok sorából kiemelkedő pozitív élményekként vagy a hétköznapokat hideg és üres térként érzékeli. Mindenesetre megállapítható, hogy mindkettő a visszatérésre inspirálja a partyutazót (Lajtai 2000). Mindezek, a party mint liminoid szakasz kapcsán leírtak más, a szubkulturális tevékenységben megjelenő tereken és időkben is jelen vannak, ha nem is ilyen arányban. 265