Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSÁSZI LAJOS: Viselet és identitás. A finnugor néprajzi muzeológia lehetőségei Finnországban (Wilhelm Gábor interjúja Lehtinen Ildikóval)

Viselet és identitás. A finnugor néprajzi muzeológia lehetőségei Finnországban Interjú Lehtinen Ildikóval Bárki, aki néprajzosként Magyarországról megfordult Finnországban, biztosan találkozott és megismerkedhetett Lehtinen Ildikóval, az első kérdés mégis életrajzi vonatkozású: Milyen tanulmányokat folytatott, és hol; mikor és miért költözött Finnországba? A Kaffka Margit Leánygimnáziumban érettségiztem. Az érettségi után egy évet dolgoztam, közben elvégeztem egy idegenvezetői tanfolyamot. A nyelvek érdekeltek, a gimnáziumban franciát tanultam, mellette szórakozásképpen lengyelt a Lengyel Intézetben, a József Attila Szabadegyetemen pedig finnt. így azután francia és finn csoportokat vezettem egy évig, valamint tolmácsoltam is. Jelentkeztem az ELTE-re, felvettek mint magyar-francia szakos hallgatót. E két szak mellett rögtön az első félévtől kezdve elkezdtem néprajzra és finnugor nyelvészetre járni. A finnugor tanszék elég eleven volt, Bereczki Gáboron kívül természetesen Lakó professzor úr tanított bennünket. Szerencsém volt, mert két obi-ugor specialista is volt akkor a tanszéken, Kispál Magdolna és Mészáros Henrietta. így nekikezdtem az osztják tanulmányoknak. Kodolányi János finnugor néprajzot adott elő, finnül pedig az akkori lektortól, Ulla Hauhiától tanultam. A néprajz igencsak megragadott. Tálasi István professzor úr, valamint Barabás Jenő előadásai tanulságosak voltak az anyagi kultúra szempontjából. Lelkesedtem Dömötör Tekláért, azt hiszem, hogy ha otthon maradtam volna, akkor biztos folklorista lett volna belőlem. Teklától kikaptam rögtön az első előadás után, hogy mennyire nem ismerem a magyar népmeséket. Ez a lecke jót tett, hiszen utána mindent elolvastam a témában, amit akkor csak lehetett. Két évet végeztem csak otthon az egyetemen. Minden érdekelt, mindennel foglalkoztam, főként azonban az állattartás, a nomád életmód s annak kutatása. Az idegenvezetés eredményeképpen megismerkedtem jövendő finn férjemmel, aki szintén fiatal volt, és zenét tanult. I 968 karácsonyán mentem férjhez, és Finnországba, Helsinkibe költöztem a férjemhez. Ugyanebben az évben felvettek a Helsinki Egyetemre is. Itt már a franciát nem folytattam, hanem mint finnugor nyelvész és néprajzos kezdtem újból neki tanulmányaimnak. Az első évvel kellett kezdenem, mivel a finn egyetemen nem fogadták el a magyar szigorlatokat. Ez sok szempontból érthető is volt, annyira más szemlélettel tanították a néprajzot. Nagyon jó professzoraim voltak a tanszéken. Niilo Valonen valóban egyengette az utamat, olyan értelemben, hogy mint finnugor néprajzost képzett ki, állandóan utalva „kötelességeinkre" a finnugor népek iránt. Szakdolgozatomat magyar témából írtam Tálasi István és Niilo Valonen közös tanácsára - Kiskunfélegyháza 18. század végi legeltetési