Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - Hofer Tamás, szerk.: Régi falusi társadalmak. Fél Edit néprajzi tanulmányai Szarvas Zsuzsa

ban értelmezné, de jelenkori alakulásukban is tanulmányozná, s ennek során figyelemmel lenne a hordozók helyzetére a maguk szűkebb társadalmi környezetében." (Sárkány 2000:53.) A kutatástörténet az Atány előtti munkálatokat ebbe a sorba helyezi, amelyeket az a szemlélet hat át, hogy ezek a vizsgálatok az „organikusnak" tekintett struktúrákat, azok feltárását és bemutatását helyezik középpontba, s ugyan figyelemmel vannak és rögzítik a kutatás jelenének társadalmi változásait, azonban azokat nem tekintik a vizsgálódás elemi kérdéseinek. Sokszor tehát egy már csak nyomokban vagy még abban sem létező társadalmi jelenséget rekonstruálnak, s nincsenek igazán figyelemmel az azóta bekövetkezett változásokra. A nagycsalád és jogszokásai a Komárom megyei Martoson ( 1944) című terjedelmes tanulmány például rendkívül körültekintően és behatóan tárja fel ennek az intézménynek teljes struktúráját és működését, foglalkozik a terminológiai kérdések meghatározásával, a nagycsaládi életforma bemutatásával, a vagyon- és a tulajdonviszonyokkal, valamint a büntető- és jogszokásokkal. A tanulmány végén pedig országos kitekintést kaphatunk a nagycsalád intézményének elterjedtségéről. A strukturális bemutatás sajátosságai következtében azonban kimarad az időbeni elhelyezés és a változás tényeinek rögzítése. A társaságban végzett munkák Martoson ( I 940) ugyanennek a gyűjtőmunkának és szemléletmódnak egy másik szeletét mutatja be, rendszerezi és elemzi a közösen végzett, különböző típusú munkafolyamatokat. Ugyancsak Martoshoz (is) kapcsolódik a kötet egy harmadik tanulmánya: Egy palóc házasság előtti szokásról ( I 941 ), amely a már a gyűjtés idején sem létező konkubinátus intézményét mutatja be. A képlet az előzőekben leírtakhoz hasonló: esettanulmány és a benne tárgyalt intézmény összefoglaló bemutatása. Az elemzés érzékenységét, a megfigyelések pontosságát és az adatgazdagságot Fél Edit munkáiban szükséges újra és újra hangsúlyozni, mert ezek a további néprajzi kutatások számára kiindulópontot jelent(h)ettek, és adatként is szolgál(hat)tak (volna). Hogy ez nem mindig van így, arra álljon itt egy példa. Én magam a Magyar Néprajz című kézikönyv Társadalomnéprajz című kötetének paraszti erkölcsre vonatkozó fejezetében nem találtam nyomát e szokásnak, azaz nem utalnak rá. A monografikus igényű gyűjtésnek ugyanebbe a vonulatába tartozik (bár itt többszerzős - sajnos be nem fejezett - vállalkozásról volt szó) a tiszaigari kutatásokhoz kapcsolódó tanulmány: Fejezetek Tiszaigar társadalmának megismeréséhez (1959), amelyben a lokális intézményeket, illetve rokonsági csoportokat mutatja be. Sokszor, sokan mondták, de akkor is igaz, hogy új fejezetet nyitott a magyar néprajzi kutatás történetében az 1951 -ben indult átányi vállalkozás, amelynek előzményeit részben az előzőekben bemutatott írásokban is megtalálhatjuk. Az egy magyarországi falura kiterjedő monografikus igényű vizsgálat megfogalmazója Fél Edit volt, de az átányi munkálatokba I 954-től bekapcsolódott Hofer Tamás is, s ezek a kutatások kettejük nevéhez fűződnek. Ebben a kötetben a következő, Atánnyal kapcsolatos tanulmányok kaptak helyet: Siratás Átányon (1966), Tanyakertek, patrónus-kliens kapcsolatok és politikai frakciók Átányon (1973), Vasárnapi istentisztelet - az átányiak képe saját társadalmukról ( 1 969). Ezek mindegyike Hofer Tamással közösen írt tanulmány, valamint átányi példát mutat be A saját kultúrájában kutató etnológus (I 982/1 991) című írás is. A monografikus igény megmaradása mellett itt már a címek is jelzik a látásmód és a kutatási irány némely változását, amely a funkcionalista szemléletmód mellett adaptálta az amerikai kulturális antropológiai felfogást is. Ahogy Kósa László megfogalmazta: „Az átányi