Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - Hofer Tamás, szerk.: Régi falusi társadalmak. Fél Edit néprajzi tanulmányai Szarvas Zsuzsa

kutatás ezen a kettős törzsön lombosodott ki. Elképzelhetetlen lett volna a magyar néprajz korábban fölhalmozott nagy anyagismerete nélkül. Másfelől a kulturális elemeket vizsgáló történeti érdeklődés helyett a társadalom és kultúra kapcsolatának analitikus elemzésével valóban a magyar kutatások antropológiai affinitását reprezentálja." (Kósa I 989:3 I 3.) A cél az egyedi (egy magyar falu) teljességre való törekvésű számbavétele mellett a magyar paraszti társadalom egészére vonatkozó általános tendenciák megfogalmazása volt. Ahogy a szerzők kijelölték: „Az átányi kutatás egyik fő célja annak a paraszti életmódnak a megörökítése volt, mely a második világháborút követő mélyreható változások előtt jellemezte a magyar falukat." (p. 237.) Ebből világosan kiderül az is, hogy egy eltűnt kor falusi társadalmának felrajzolása volt a program, s minden szemléletbeli, elméleti és módszertani újszerűsége ellenére is (mely tények következtében ezeknek a műveknek évtizedekig csupán töredéke volt olvasható magyar nyelven) ebben a tekintetben nemcsak folytatója annak az előzőekben vázolt szemléletnek, miszerint a jelenhez képest az eltűnt múlt a kutatandó cél, hanem illeszkedik a magyar néprajzkutatásnak ezt az elképzelést mind a mai napig szem előtt tartó vonulatába, amely a jelenben történő változásokat nem feltétlenül tekinti kutatása elsődleges tárgyának. A kötetben szereplő tanyakertekkel és a vasárnapi istentisztelettel foglalkozó írások korábban nem jelentek meg magyarul, az előbbi az American Pmthropologistban közzétett tanulmány, az utóbbi pedig a Proper Peasants egy részlete. Mindkettő briliáns, körül- és kitekintő elemzése a tárgyalt jelenségnek. I 962-ben egy, a történészek (!) számára tartott vitaülés során fogalmazta meg Fél Edit és Hofer Tamás az Egy monografikus néprajzi kutatás tanulságai című előadást, amelynek során bemutatták átányi kutatásaik legfontosabb céljait, módszereit és addigi eredményeit. Fél Edit munkásságának egy következő - az előzőekhez szorosan kapcsolódó - vonulata a tárgyi világ középpontba helyezése, s az ezen keresztül történő kísérlet a társadalom megismerésére. E kötetben a példát erre a Hofer Tamással közösen írt/l kalotaszentkirályi kelengye ( 1969) című írás képviseli. E tanulmányban világosan tükröződik a viselet és a társadalmi problémák iránt egyaránt érdeklődő kutatók fogékonysága, amit ebben az esetben a tárgyi világ elemzésén keresztül próbálnak megvalósítani. Felvázolják egy reprezentatív tárgycsoport életét egy közösségben, bemutatják a kelengye egyes elemeinek családi kapcsolatokkal együtt változó szerepét, a család és a tárgyi világ életciklusa közötti összefüggéseket. Végezetül szólni kell Fél Editről mint a néprajzi terepmunka egyik magyarországi ^§ megújítójáról. Kutatói pályájának fejlődési útja fölrajzolható a terepen töltött idő és „ gyűjtési technika változásával végigkísérésével is. A kezdeti néhány héttől (Martoson ja negyven napot töltött) eljutott az Átányon évtizedeket átfogó időig, illetve híres adatközlője és szerzőtársa, Gari Margit esetében az éveken át tartó beszélgetésekig. Ezzel párhuzamosan jutott el a mikroszintű elemzésektől a makroszinten történő vizsgálatokhoz. A kötetben legnyilvánvalóbban ehhez a tematikához a két végpontot képviselő két tanulmány kapcsolható; az egyik Egy kisalföldi nagycsalád társadalom-gazdasági vázlata ( I 944), amely egy tíznapos terepmunka tapasztalatait foglalja magában, s benne a részt vevő megfigyelés módszereire alapozva mindenre kiterjedő figyelemmel rajzolja fel egy marcelházi nagycsalád mindennapi életét a mikroelemzés szintjén. A MarI 2 6 git és a halál című ( 1985) írás, amely Gari Margit franciául megjelent önéletrajzának egy