Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)
TURAI TÜNDE: „Önként mentünk erőszakkal." Életpálya-alternatívák az 1940-es évek rendszerváltása után
illetve magában foglalta a főbb választóvonalakat, valamint az életszakaszok és életesemények értelmezési keretét, most az addigi formájában használhatatlanná vált, és számos szempontból igen gyorsan alkalmazkodnia kellett az új életfeltételekhez. 3 Olyan történelmi fordulópont volt a baloldali erők hatalomra kerülése, ami valamennyi állampolgár életére kihatott, hiszen új gazdasági és társadalmi keretfeltételeket teremtve lehetetlenné tette a hagyományos életmodellek továbbvitelét, és még csak nem is lassú, korlátozott körű változásokat idézett elő, ami a kevésbé zökkenőmentes alkalmazkodásra adott volna lehetőséget, hanem - felgyorsított ütemű és igen sok mindenre kiterjedő változtatásaival - abba a helyzetbe hozta az egyéneket, hogy a jól ismert „forgatókönyvtől" elrugaszkodva új stratégiákat alkalmazzanak. Hat életpálya-interjút készítettem 2001 első felében a Szilágyságban. Beszélgetőtársaim mind paraszti származásúak. A legfiatalabb I 939-ben, a legidősebb 1912-ben született. Valamennyien a paraszti életre szocializálódtak, s szüleik arra készítették fel őket, hogy hozzájuk hasonló módon éljék majd életüket. Ám ezt a makroszinten bekövetkezett változások már nem tették lehetővé. Életpályájuk elemzésében arra keresem a választ, hogy hogyan látták ők az új életlehetőségeket, milyen stratégiákat alkalmaztak, hogyan találták meg a helyüket ebben az új helyzetben. Mielőtt rátérnék a bemutatásra, hadd jelezzem már itt, hogy nem gondolom úgy, hogy ez a néhány életpálya reprezentatív lenne az új élethelyzetbe került társadalomra nézve, vagyis hogy kielégítő választ adna arra, hogy az addig alkalmazott „forgatókönyv" használhatatlanná válása után milyen új stratégiák mentén valósították meg pályájukat a paraszti környezetben felnőtt egyének. Ez a hat történet csak egy töredékét mutatja meg ennek a képnek, csak néhány egyedi lehetőséget villant fel. Másodsorban pedig az életpályákat bemutató élettörténetek konstruktív jellegével kell számolnunk. 4 Nemcsak arról van szó, hogy az élet történései szelektív módon kerülnek elmondásra a beszélő válogatása, a felejtés és a verbális szövegszerkesztés korlátozottságának következtében, hanem ennél sokkal többről. Az individuum összefüggő történetnek tekinti életpályáját, aminek következtében a múlt puszta bemutatása helyett az eseményeknek tulajdonított jelentés válik dominánssá, és az elmesélt múlt már nem a megtörtént múlt lesz, hanem a jelen perspektívájából átértelmezett múlt, aminek funkciója, hogy legitimálja a jelent (Niedermüller I 988:381-386). Éppen ebből a szempontból nemcsak arról a természetesen adott helyzetről nem szabad megfeledkeznünk, hogy évek, sőt évtizedek választják el az adatközlőket mindattól, amit elmondanak, hanem arról sem, hogy a beszélgetésekre egy újabb rendszerváltás után került sor. Megmondani nem lehet - és nem is ez a cél -, hogyan mesélték volna el életüket I 989 előtt, vagyis hogy miben változtatott múltszemléletükön a szocialista hatalom leköszönése, az hogy most már legalábbis időben - „kívülről" szemlélik a korszakot, viszont nem hunyhatunk szemet efölött, s nem tehetünk úgy, mintha nem tudatosítottuk volna a probléma meglétét, még akkor sem, ha nem tudunk megnyugtató választ adni.
