Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

TURAI TÜNDE: „Önként mentünk erőszakkal." Életpálya-alternatívák az 1940-es évek rendszerváltása után

A makroszint eseményei A baloldali erők hatalomra jutása után az új politikai elit igen gyors ütemben kezdett hozzá a régi struktúrák átszervezéséhez. A dominánsan mezőgazdasággal foglalkozó lakosságszámára a szocialista gazdaságpolitika, a településpolitika, és nem utolsósorban a kultúrpolitika új keretet teremtett az életfeltételeknek, melyek nagymértékben eltértek a korábbiaktól. Bár a nemzetközi gazdaságpolitikában a Comecon Romániát agrárországként kezelte, és a mezőgazdasági javak termelésének és exportálásának szerepét szánta neki, már az 1950-es évek végétől igyekezett kilépni ebből a helyzetből. A Szovjetuniótól való függőség mértékének csökkentési szándéka nyilvánult meg abban a törekvésben, ami az országon belüli önálló gazdasági bázis megteremtését sürgette (Cole 198

1:74; Verdery I 983:39-40; Shafir 1985:44, 47-48). Meg kellett tehát szüntetni az agrárjelleg dominanciáját az ipar kiépítésének javára - mindezt pedig a lehető legolcsóbb módon, a meglévő erőforrások maximális kihasználásával. Mivel a mezőgazdaság uralta a gazdaságot, ez jelentette azt az alapvető erőforrást, aminek kiaknázása nemcsak hogy megkerülhetetlen, de szükségszerű és célszerű is volt egyben.

5 Három szempontból is alapvető szerepet kellett betöltenie az iparfejlesztésben: biztosította a munkaerőt, előállította a lakosság fenntartásához szükséges élelmiszerkészletét, valamint továbbra is termelt exportárut (Cole 1981:75-76). A mezőgazdaság így másodlagossá vált, s legfontosabb feladatának az ipar igényeinek a kiszolgálását tekintették, s mindezt úgy várták el tőle, hogy míg az állam figyelmét és anyagi erejét az ipar építésére fordította, szinte teljesen magára hagyta, s a minimális befektetések ellenére fokozott mértékben kívánt profitálni belőle. Ezért Verdery és Shafir is az iparosítás áldozatának nevezi a mezőgazdaságot (Verdery 1983:42-43; Shafir 1985:109). A földek kollektivizálása, amit a Román Munkáspárt Központi Vezetősége az I 949. március 3—5-i plenáris ülésén tűzött ki célul, a mezőgazdaság centralizálását jelentette. Ez nemcsak a társadalmi osztályegyenlőtlenségek megszüntetésének ideológiájával volt összhangban, de komoly lehetőséget jelentett az új vezetőség számára a korábbi társadalmi hierarchia átszervezésére, ami által saját legitimációjának bázisát teremthette meg, valamint nemzeti gazdasági törekvéseinek kivitelezésében, hiszen uralma alá került a mezőgazdasági szektor termény- és munkaerőkészlete, a gazdálkodáshoz szükséges földterület, eszközkészlet és állatállomány, valamint a munka és a termelés megszervező zésének és kivitelezésének lehetősége. ö A prioritásokat élvező iparosítás első lépésként a foglalkozásstruktúrát változtatta ...jvf meg. Részben azáltal, hogy tömegesen teremtett új munkahelyeket,

6 részben pedig azáltal, hogy átszervezte a korábbi foglalkozáshierarchiát.

7 Továbbá lényeges követkézre menye volt az ország településszerkezetének a megváltoztatása: egyrészt tömegessé vált a városokba költözés, másrészt számos település olvadt be a közelében levő városba, vagy vált önmagában várossá,

8 mely változások igen sok, korábban életképes település elsorvadását eredményezték. A gazdaság- és településpolitika mellett hadd fordítsunk egy kis figyelmet a kultúrpolitikára is. Az új rendszernek ki kellett termelnie egyrészt saját értelmiségi rétegét, 88 másrészt pedig azt a szakképzett középréteget, ami nélkül megvalósíthatatlanok lettek