Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

BENDA GYULA: Patrónusok vagy komák - a keresztszülői kapcsolathálók Keszthelyen 1740-1849

ben viszont igazolható, hogy nem közeli rokon párról van szó (például amikor ugyanaz a férfi tíz-tizenkét eltérő nővel szerepel). Az ilyen alkalminak tekinthető keresztszülői párok egy részénél a férfinak vagy a nőnek a népszerűsége magyarázhatja a választást, és ilyenkor e személy nagyobb presztízse adhat jelentős súlyt a választásnak. A 18. században például még gyakoribb az alkalmi párok előfordulása, s jellemző a magasabb társadalmi állású nemesi birtokos és tisztviselő rétegre, valamint az uradalomnál szolgáló tisztekre. Máskor azonban egyértelműen kisebb presztízst jelent az alkalmi pár (például gyakori a törvénytelen gyerekeknél). Meglehetősen önkényesen, a hüvelykujjmódszerrel meghatározva választottuk ki a népszerű keresztszülők mintegy százharminc fős csoportját (lásd névsorukat a függelékben).

18 Szinte valamennyien kézművesek, kereskedők. Mindössze két házaspár minősíthető jómódú gazdának, szőlőbirtokos további négy, továbbá egyetlenegy halász található köztük. Ennél jelentősebb a mezővárosi, részben uradalmi értelmiség, tisztviselő csoport (két jegyző, egy orvos, két borbély, seborvos, két tanító). Két kocsmáros mellett hat kereskedő (boltos) jelenti a szolgáltatási szektort. Az iparosok szinte valamennyi helyi iparágat képviselik, de nem mindig a helyi társadalomban megfigyelhető számarányuk szerint.

19 Ha nemcsak a kiemelt legnépszerűbb keresztszülőket, hanem az egész sokaságot elemezzük, továbbra is az a jellemző, hogy a helybeli kézművesek a leggyakoribb keresztszülők. Az 1 740-es évtizedben a gyerekek egyharmadát ők tartják keresztvíz alá, s ez az arány I 780 és 1809 között ötvenöt százaléknál magasabb.

20 A kézművesek aránya a mezővárosi adózók között I 747-ben 21-22 százalék. Az ipar után adózók súlya konjunkturálisán hullámzik a városban (a 18. század középső harmadában, majd pedig a francia háborúk idején jelentősen emelkedik, 1810-es években visszaesik), a vizsgált időszak végén 1845-1846-ban 22 százalék, azaz az I 747. évihez viszonyítva szinte változatlan, viszont a kereskedők, kocsmárosok, árendások, fuvarosok aránya 7-8 százalékra emelkedik. Ha a visszavonult iparosokat is figyelembe vesszük, az arány természetesen magasabb.

21 Ezzel együtt biztosan állíthatjuk, hogy a keresztszülők között jóval magasabb a mesteremberek aránya, mint a népességen belüli súlyuk.

22 Ennek a jelenségnek másik oldala az, hogy a gazdálkodásból, szőlőből élő többség népes családjai, azaz a törzsökös keszthelyi gazdák és szőlőművelők szinte alig bukkannak fel e szerepben (a 18. században szinte egyáltalán nem).

23 A kiemelt csoport másik jellemzője az, hogy majdnem hasonló arányban egyben bevándoroltak is. Legtöbbjüknél a feleség sem keszthelyi. E vonatkozásban lassú változást figyelhetünk meg, megnő a helyi családok aránya, így például a Vlasics, Szálai és Csák nemes családok, ezeknek kézműves vagy kereskedő képviselői kerülnek inkább előtérbe. A foglalkozást és népszerűséget összevetve a helyzet összetett. Egyrészt főleg a 18. században jelen vannak a frissen bejött építőipari mesterségek képviselői (kőműves, ács, üveges, lakatos), gyakoriak a legszélesebb vásárlóközönséggel vagy klientúrával jellemezhető szakmák (szűcs, szabó, fazekas, kalapos, kovács). De nem népszerűek a legnépesebb szakma képviselői, a csizmadiák. A I 9. század első felében pedig a szolgáltató jellegű, azaz a legszélesebb klientúrával rendelkező szakmák képviselői jellemzők leginkább e csoportra: pékek, vendéglős, bábsütő, kocsmáros, boltos, mészáros. Nagyon nehéz szigorúan bizonyítani, de több oldalról alátámasztható az a feltevés, hogy a népszerű keresztszülők igen gyakori szolgáltatási kapcsolatban lehettek keresztgyerekeik családjával. Ez a funkció tehette lehetővé, hogy például egy frissen beköltö-