Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)
BENDA GYULA: Patrónusok vagy komák - a keresztszülői kapcsolathálók Keszthelyen 1740-1849
zött pékmester és felesége azonnal kapóssá legyen e szerepben. Ez magyarázhatja, hogy az idegen, gyakran feltehetően nyelvében is idegen bevándorolt házaspárok alkotják a kiemelten népszerű keresztszülők csoportját a helyben élő, törzsökösnek nevezhető népességnél is. A másik választási ok lehetett a foglalkozás presztízse, egyes társadalmi csoportoknál pedig az uradalomhoz való kapcsolat. Az építőmesterek (Hoffstetter Kristóf és Rantz János György) esetében például mindkettőt együtt kell feltételeznünk. Hasonlóan értelmezhetjük a birkásgazdák, svájcerosok kiemelt népszerűségét. (Az előbbiek részben vagyonos, félig vállalkozó jellegű személyek, részben pedig az uradalomhoz kötődő egzisztenciák voltak). 24 A tanítók, a jegyzők 1 8. századi gyakori szerepvállalása is köthető a foglalkozási presztízshez. A másik általános jellemzőt, azt hogy a népszerű párok bevándoroltak,és így rokoni kapcsolatháló nélküliek, magyarázhatjuk azzal, hogy a helybeliek összeházasodás és leszármazás révén sok szállal összekötött társadalma el akarta kerülni, hogy a keresztszülőség révén további olyan műrokonsági kapcsolatokat teremtsen, amelyek esetleg korlátozzák házasodási lehetőségeit. A katolikus egyház ugyanis, ahogy említettük, a keresztszülőséggel létrejövő lelki rokonságot is házassági akadálynak tekintette. Ez a tény s egyben az egyház erős befolyása magyarázhat egy olyan keresztszülő-választási stratégiát, hogy a választott házaspár: a) legyen a társadalmi körön kívül eső, egyben kívülről jött (tehát biztosan nem rokon), b) egyben adjon presztízst is, c) végül olyan valaki, akivel rendszeres érintkezésben van az ember. De valószínűleg ebben az esetben a keresztszülő-szülői viszony inkább patrónus-kliens jellegű (de annak is laza), nem pedig baráti vagy társadalmi azonosságra épülő kötődés. Az itt felvázolt stratégia és az egyházi tanok befolyása gyengülhetett a I 9. századra, mert érezhető változások rajzolódnak ki az 1830-as évektől: megnő a helybeli (főleg szőlőhegyi) családok között a más jellegű komasági kapcsolat aránya. Marad továbbra is az a kérdés, hogy amennyiben elfogadható a fent feltételezett stratégia, akkor ezen belül mi határozta meg a konkrét választást. Az adóösszeírások révén a tehetősséget, a vagyont és jövedelmet kíséreljük meg mérni. A népszerű keresztszülők rendszerint vagyonosak, mesterségük után magas adót fizetnek, de nem feltétlenül a leggazdagabbak. Adler (Sass vagy Fazekas) Jakab fazekas, Kerber Jakab kőműves csak a harmadik legmagasabb decilishez tartozik mint adózó, szőlőt, állatokat az adóösszeírások szerint nem birtokolnak. Fent Mihály lakatos az I 740-es évek elejétől él a városban, de I 770 előtt egyetlen adójegyzékben sem található meg (talán az uraság konvenciósa volt?), ezt követően, idős korában nincs vagyona, csak a háza után adózik (9. decilis). A leggazdagabbak közé tartozott Jurák Mátyás szűcs, aki vagyona nagy részét feleségétől örökölte, de ő is gyarapította (bár halálakor jelentős adósságot is hagyott hátra). 25 A kézművesek esetében azt mondhatjuk, hogy nem annyira a felhalmozott vagyon (ház, szőlő) lehetett fontos, hanem a jól működő mesterség és talán az ennek révén kialakított kapcsolatháló, a megszerzett presztízs. A város választott elöljáróságának ismeretében megvizsgálható, hogy a népszerűségi gyakoriság és az esküdti, esetleg bírói pozíció között van-e korreláció. A I 8. században adataink hiányosabbak, de azt mondhatjuk, hogy az ismert bírák egyben nem a legnépszerűbb keresztszülők. A 19. század első felében a helyzet más: Erdődi József, Sulinger István nemcsak a bírói hivatalt viseli több éven át, hanem keresztapaként is gyakran
